Jegyzetek
Feljegyzések a fotelból – Kezdésnek nem volt rossz
Egy hét alatt, amíg „nápolyi bádogviskóra” hasonlított a lakásom, úgy éreztem magam mint Tom Hanks, amikor a Csendes-óceán békésen hömpölygő hullámai közé „landolt” a repülőgépe, majd egyedüli túlélőként egy lakatlan szigeten, Robinson Crusoe-ként próbálta túlélni a természet és az egyedüllét csapásait. Biztosan van már negyven éve, hogy olvastam a film alapját képező Defoe regényt és már akkor is az izgalmas cselekményen túl fiatal kamaszként főleg az foglalkoztatott, hogyan lehet túlélni úgy, hogy nincsen tévé és az akkoriban divatos kazettás magnóból (tudják, sokan a vállukon cipelték még az utcán is) nem bömböl Richie Blackmore legendás Deep Purple „ódája”, a Child in Time. Manapság meg amikor a nyuggerkor felé lépegető fotelszurkoló közel egy hétig el van zárva a technika vívmányaitól, akkor jön rá, hogy bizony Tom Hanks sem véletlenül „bolondul” meg a film vége felé. Ezért nem láttam a szerdai BL meccsünket és ezért is foglaltam imába a mesteremberek kezét, amikor péntek délután visszaadták a lakásomat. Meg is fogadtam, hogy az elkövetkezendő 50 évben (jó-jó, ebben azért van egy kis túlzás, bár nem lenne rossz) aki kiejti a száján a házfelújítás szót, azt bizony felültetek egy repülőre és kidobom a Csendes-óceán békésnek nem éppen nevezhető hullámai közé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
44 év szorításában – Négyből négy
A románok elleni siker, Európa legjobb négy csapata közé kerülés egycsapásra megváltoztatta a közvélemény lesújtó véleményét. Az apátiát egyfajta reménykedés próbálta legyűrni, miközben a fülekben folyamatosan zakatolt még a „marseille-i” expressz, mely úgy elgázolta a hatvanas évek dicsőséges korszakát, hogy kő-kövön nem maradt semmi. Pedig az alapokat még nem zúzták szét, kiváló edzők dirigálták a magyar csapatokat, és bár sokan kiöregedtek az „aranylábú gyerekek” közül, de jöttek új titánok, akik fiatalon robbantak be az európai labdarúgás elitjébe. Azt nehéz lenni vitatni, hogy Páncsics, Fazekas, Bálint, Bene, Kű, Zámbó, Dunai nem fért volna be bármelyik európai topcsapatba. Őket olyan tapasztalt, sok-sok nagy csatát megélt játékosok segítették, mint Géczi, Juhász és Szűcs. Minden adott volt egy remek szereplésre és a fülekben zakatoló hangok ellenére is sokan reménykedtek abban, hogy az EB-k történetének legjobb eredményét fogjuk elérni 1972 nyarán, Brüsszelben. Ami már csak azért sem volt annyira elképzelhetetlen, hiszen a labdarúgó Európa-bajnokságok története akkor még 12 éves volt és a belgiumi EB a negyedik volt a sorban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
44 év szorításában – Célkeresztben Románia
Az EB kvalifikációk lezárása után, sorsolással döntötték el a nyolc csoportgyőztes párharcait. A sorsolás szeszélye Romániát sodorta az utunkba. Annak ellenére, hogy a két ország már akkor sem “szerette” túl magát, a sorsolásnak örültünk. Akkoriban a román labdarúgás még nem volt annyira erős (fénykorát a ’90-s években érte el), de figyelmeztető jel volt az, hogy ők 1970-ben kijutottak a világbajnokságra. Az előbb már utaltam rá, hogy két ország viszonya még a kommunista blokkban sem volt zökkenőmentes, mely befolyásolta a sportkapcsolatokat is. Szomszédországok vagyunk, mégis 1972-ig csak 13 mérkőzést játszottunk, melyből 3 nem is tekinthető hivatalosnak. Igazi tétmérkőzést először 1952-ben, az olimpián játszottunk a Finnországi Turkuban (nyertünk 2:1-re, a végén meg is nyertük az olimpiát). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
44 év szorításában – A felemelkedés éve?
1972-t írunk. Elhagytuk a hatvanas évek forrongó éveit, véget értek a diáklázadások, enyhült a hidegháború, de Vietnamban még folytak harcok. Ember járt a Holdon és létrehozták az internet elődjét, igaz az kizárólag az amerikai védelmi rendszert szolgálta. A világ labdarúgása még mindig ámuldozott az 1970-s VB-t nyert brazil válogatotton, miközben Magyarországon annyi vészharangot kongattak meg, hogy azok zúgása még a Mariana-árokban is érezhető volt. Még három év sem telt el a magyar labdarúgás “Titanic-ja” óta. A mai napig sokak szerint az 1969. december 3-i, Marseille-i “jönnek a csehszlovákok” zárta le a magyar labdarúgás legendás korszakát. 1969-ben a Sós Károly vezette magyar válogatott elbukott és utána annyi fej és láb hullott a porba, hogy azt hittük, a világ labdarúgása örökre bezárja a kaput Magyarország előtt. Ebből a káoszból és teljes kiábrándultságból kellett újjá varázsolni a válogatottat. Ráadásul 1972-ben elég kaotikus volt labdarúgás, hiszen az EB mellett készülni kellett az olimpiára és a ősszel kezdődő VB selejtezőkre is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Kupagyőztes! Kupagyőztes!
Varázslatos este volt. Közeledve a „napfordulóhoz”, talán már tizenegy óra is elmúlt, a lilák táborhelye már üresen kongott, de az aréna zöld-fehérbe öltözött része hol a csapatot éltette, hol megpróbálta túl énekelni Freddy Mercuryt, zengett a „We Are The Champions”, örömtánc és örömkönnyek ölelték körbe az Üllői út 129-et. Mi vagyunk a bajnokok és mi vagyunk a kupagyőztesek! Mi vagyunk a rekordbajnokok, mi vagyunk a Ferencváros! Nehéz megtalálni a szavakat (főleg néhány órai alvás után), frázisokat meg nem akarok pufogtatni, sokan, sokféleképpen éltük meg a tegnap estét, a 22. kupagyőzelmünket. Több mint tízezren voltunk az Arénában (régen látott ennyi nézőt nem válogatott mérkőzésen), plusz több ezren a lilák, akik becsülettel megpróbálták buzdítani a csapatukat, de ez tegnap este kevésnek bizonyult. El is ment a kedvük az egésztől, a lefújás után néhány perccel már araszoltak is hazafele, az éremátadást már csak néhány százan várták meg (a mi „térfelünkön” mindenki a helyén maradt), de amíg a játékosok visszasétáltak a küzdőtérre, már üres székek várták őket. Ennyit ér egy vereség? És mennyit ér egy győzelem? Forintban is sokat, de amit a szurkolóknak adott, azt nem lehet sok nullával az egyes után kifejezni. A boldogságon, a felhőtlen örömön túl úgy zártuk le a 2015/16-s idényt, ahogy egy bajnoknak kell. Nem roppantunk össze, végig a kezünkbe tartottuk a kupát és nem volt olyan pillanat amikor veszélybe került volna és egyetlen lilába öltözött játékos sem tudta kiénekelni a szánkból a finom, omlós sajtot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
117 év – Boldog születésnapot Ferencváros!
Három egyforma betű és három különböző szám. A betűk állandók, a számok változnak. A betűk adják a hitünket, a számok adják a változást. Betűk és számok, nevek és életkorok. Amióta létezünk, a betűk adják a nevünket, a számok mutatják az életünk múlását. Egyszer a név már csak név marad, a szám is megáll, de az emlékezésben örökre megmaradnak együtt, de vannak olyan betűk és számok, melyek soha nem múlhatnak el, melyek örökké élnek. Csak a számok változnak. Három egyforma betű: EEE, és három, évenként emelkedő szám. 2016. május 3-án ezek együtt jelentik a Ferencvárost. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Csúcsra járatva
Vége van, a függöny legördült – volt olyan időszak, nem is olyan régen, amikor Ady búskomor versével zártuk le az adott évadot. A 2015/16-s bajnoki szezonban egyetlen pillanat sem volt, amikor eszembe jutott volna a Finita, amikor attól kellett volna félnünk, hogy megint eltelik egy év és az álmaink köddé válnak. Nem volt komisz darab, nem kellett becsapott poétaként a gép elé ülnöm és a foteles jegyzeteimmel vigasztalni magam, hogy igen, most sem sikerült, de még van reményünk ahhoz, hogy méltók legyünk a Ferencvárosi labdarúgás dicsőséges múltjához. Meg van 29., simán, helyenként könnyedén, Böde Dani a gólkirály, ráadásul egy olyan csúcsot is megdöntöttünk, melyről azt hitték (hittük), hogy úgy fog beágyazódni a magyar labdarúgás történetébe, mint az 1931/32-s 100%-os bajnokság. Az 1998/99-es idényben, az Egervári Sándor által dirigált MTK 19 pont előnnyel nyerte a bajnokságot, amit idén Thomas Doll Fradija kettővel megfejelt, ezzel csúcsra járatva a bajnoki címet. Van még egy állomás, egy nagyon fontos állomás, melyen olyan vastagon szedett zöld színnel tehetjük fel az i-re a pontot, hogy gondolataimban örökre száműzhetem Ady önmarcangoló leszámolását a múlt keserű emlékével. Volt részünk benne, kezdve a 2006-s jogtalan kizárással, a pénzügyi csőd kaszáló suhintásával, a hamiskás befektetőkkel és minden egyéb olyan próbálkozással melyek végén komisz poéták voltunk, akik reméltek és szerettek ugyan, de végül csúnyán becsaptak és akitől elvették a jövő reményét. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Egy félidő oda, egy félidő ide
Tanulságos volt a 217. bajnoki derbi. Ma reggel könnyű helyzetben vagyok, kint szakad az eső, az előbb mintha a fűtés termosztátja is kattant volna, a kávé is forró, így van idő nyugodtan hátradőlni és átgondolni a tegnapi Újpest elleni rangadót, mely magyar viszonylatban kiváló mérkőzést hozott, sőt meg is kockáztatom, hogy a bajnoki szezon legjobb és legélvezetesebb mérkőzését szurkolhattuk végig az Arénában. Ahol a második félidő elejére az eső is megjött, de fel voltunk szerelkezve (most igazuk volt az időjósoknak) és ráadásul a pályán látottak el is vonták a figyelmünket az égi áldástól. A „focijósoknak” meg nem volt igazuk (őszintén megvallva én is közéjük tartoztam), a két csapat nem tartalékolt a kupadöntőre, nem akarta elbújtatni a győztes taktikát. Játszani akartak, győzni, és kiszolgálni a közönséget. Azt persze nem állítom, hogy nem voltak olyan percek amikor legszívesebben elbújtam volna a világ elől, de ez természetes egy olyan szurkolótól, aki nem könnyen emészti meg, hogy vesztésre áll a csapata…főleg a Dózsa ellen. Szerencsére a körülöttem ülő, álló barátaim hamar átlendítettek azon a depresszión amit a második vendég gól okozott és újra átadtam magam a derbi semmivel sem fogható hangulatának. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Solymosi, a döntőbíró
Nem vagyok jogász, így csak sejtéseim vannak a döntőbíró valódi munkájáról, de úgy rémlik, hogy vitás kérdésekben, még a büntető eljárás előtt lehet igénybe venni és a döntése épp olyan kötelező érvényű a felek számára, mintha bíróság hozná az ítéletet. Ehhez persze egy nagy fokú bizalomra van szükség a felek között, hogy elismerjék a döntőbíró szakértelmét. Mindezen jogi okoskodás után gondolom senkinek sem okozok meglepetést azzal, hogy mai jegyzetemet nem valami bölcsességgel vagy a múlt felidézésével kezdem, hanem egyből fejest ugrunk a lecsóba (remélem a friss paradicsomot és paprikát nem sajnálták ki belőle…no meg van benne egy jó nagy darab házi kolbász is) és úgy lehúzom a keresztvizet Solymosi kartársról, hogy örökre zaciba vágja a sárga lapjait. Amit egy bíró megtehet a foci ellen, azt tegnap este Solymosi végre is hajtotta. Remélem ezt saját tehetetlenségéből fakadóan művelte, bár tegnap azért volt néhány „érdekes” eredmény a bajnokság 31. fordulójában, melytől a Tempó, Fradi! NB I-s tabellája is a fejére állt, szerkesztőtársamnak legalább fél órát kellett küzdeni azon, hogy a Felcsútot a tabellát kezelő program elmozdítsa az utolsó helyről. A bűvészkedésben odáig elment, hogy volt néhány perc amikor a Fradi az utolsó helyen állt (amit néhány „kedves” barátunk örömmel is fogadott volna), de a végén azért sikerült kordában tartania a kissé megbolonduló programot. Még szerencse, hogy a tabella-program nem látta Solymosi áldásos tevékenységét, mert akkor végleg megzavarodott volna. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Az összetépett igazolás
Legendák és igaz történetek egy különc klasszisról
,,Tíz nap sem telt el, s már a Bp. Kinizsinél voltam. Úgy tűnt, hogy a bajnoki szünetet jól kihasználta az egyesület vezetősége, mert majdani válogatottak egész sorát igazolták át. így Mátrai Sanyit, Orosháza büszkeségét, a távolugrásban, sprintben válogatott kerettag atlétát, aki futball-csatárként meg ontotta gólokat, Kertész Tomit, a Vasutasból, Orosz Palit Szentesről, s nem utolsósorban Fenyvesi Mátét Kecskemétről. Egy hétig edzőtáboroztam is velük Gödön, Fenyővel alkottuk a tervezett balszárnyat, tehát helyem volt a legjobbnak látszó 11-ben. Az első bajnoki meccs előtt, a Vasas vagy a Dózsa ellen, már szerelésben készülődtem a kivonulásra, amikor megjelent az öltözőben az OTSB elnökhelyettese, az Aranycsapat szakmai irányítója, Sebes Gusztáv, elkérte a bírótól az igazolásomat, és ott, mindenki előtt összetépte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
