2020.II.29. Ferencváros – DVSC: 2-0
Ferencváros: könnyű győzelem a Debrecen ellen
A vendégek az első félidőben két óriási védelmi hibával gyakorlatilag eldöntötték a mérkőzést.
Hazai pályán a Ferencváros 2–0-ra legyőzte az elképesztő védelmi hibákat vétő Debrecent a labdarúgó NB I 23. fordulójának záró mérkőzésén.
2020.II.23. Ferencváros – ESMTK: 2-1 (edzőmérkőzés)
FTC: a Pesterzsébet elleni edzőmérkőzésen vigasztalódhattak a zöldek
Franck Boli és Ammar Ramadan második félidei góljával 2–1-re győzött a Ferencváros a Pesterzsébet elleni, zárt kapus mérkőzésen – jelentette az fradi.hu. A találkozón azon játékosok kaptak lehetőséget, akik a Mezőkövesdtől elszenvedett 3–0-s vereség alkalmával egyáltalán nem vagy csak csereként léphettek pályára.
Feljegyzések a fotelból – Ez most nagyon fájt
Még az is felvetődött bennem, hogy ma sztrájkolok, vagy eljátszom a bűn és bűnhődést, vagy simán ki sem bújok az ágyamból, magamra húzom a paplant és megpróbálom kikapcsolni az agyam. Nem a vereség miatt, mert az mindig benne van a pakliban (még ha nem is szoktunk hozzá), hanem a „hogyan” miatt. Azt megemészteni, hogy 70 percig szinte semmi közünk sem volt a játékhoz és a kövesdiek azt csinálták velünk, amit általában mi csinálunk az ellenfeleinkkel, azt megemészteni nem egyszerű feladat. Félidőben látni a 0-3-at és a 30:70-s labdabirtoklást, az ijedt játékot, egy hatalmas gyomrossal ért fel. Azt persze tudtuk, hogy nem lesz könnyű menet, de a múltheti eredményes tankolás után egy kicsit (talán nagyon is) elhittük, hogy innentől már fáklyák és örömtüzek kísérik az utunkat és rutinból megoldunk mindent. Eddig is voltak nehéz meccseink, volt mikor kettős terhelés alatt kellett bizonyítani, mégis a végén mi örülhettünk. Ráadásul fél éve kaptunk ki utoljára, akkor is „túlrotált” csapattal, magabiztosan vezetjük a tabellát, vajon mi gondunk lehet Mezőkövesden? Oké, egy kicsit nehézkes lesz, de a végén úgyis behúzzuk a három pontot. A megszokás nagy úr, de egyben veszélyes is. Aminek tegnap meg is lett a böjtje, de mielőtt bárki is azt hinné, hogy a világvégére készülők, azoknak csak annyit, az még reményeim szerint nagyon messze van. Persze mindent megteszünk, hogy egyszer a Földünk is bemondja az unalmast és visszavegye azt, ami az övé volt évmilliók óta, mégis remélem, időben ébredünk és megpróbáljuk enyhíteni az eddig okozott károkat. Ebben most nincs benne semmilyen áthallás, ez csak kikívánkozott belőlem, vagy csak próbálom húzni az időt, mert őszintén nagyon nincs kedvem a tegnapi „vesszőfutásról” bármit is papírra vetni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2020.II.22. Mezőkövesd – Ferencváros: 3-0
A Mezőkövesd lerohanta az első félidőben a Ferencvárost
A bajnok három gólt kapott az első félidőben, és innen már nem állt fel, szépíteni is képtelen volt.
A Mezőkövesd az első félidei remek futballjával és az azt követő jó védekezésével 3–0-ra megverte odahaza az éllovas és címvédő Ferencvárost a labdarúgó NB I 22. fordulójának rangadóján.
Naplótitkok az utókornak
Pintér Dániel
Hajdú Roland
Iyinbor Patrick
2020.II.16. Ferencváros – KFC Komárno: 4-2
A Fradi 4–2-re nyert a KFC Komárno elleni edzőmeccsen
Varga Roland nem hibázta el a 11-est, Heister, Ramadan és Vécsei is betalált.
A Fehérvár elleni győztes rangadó másnapján a Ferencváros labdarúgócsapata zárt kapus edzőmeccsen, a Népligetben 4–2-re győzött a szlovák másodosztályban szerepelő révkomáromi KFC Komárno ellen.
Feljegyzések a fotelból – Van még kérdés?
Készülve a „rangadóra” szombat délután néhány kérdés megválaszolásával próbáltam elütni az indulásig az időt. Nem voltak földet rengető talányok, ezek miatt a tavasz sem fog hamarabb kizöldülni, de azért arra jók voltak, hogy egy kissé felspékeljem magam az elején már idézőjelbe tett rangadóra. Ahhoz már elég idős vagyok, hogy nálam a rangadó szó nem a „harminckét nevem volt” Fehérvári együttes elleni meccseket jelenti, bár volt egy, amit 44 év után sem lehet feledni, amikor is a Dalnoki Jenő csikócsapata , az Üllői úton, totális telt ház előtt (30 ezer, még a lépcsőkön is ültek) a bajnoki címért mérkőzött. Akkor egy döntetlen elég volt ahhoz, hogy égig nőjenek a környék fái. 1976-ban a bajnokság utolsó előtti fordulójában mérkőztünk meg velük, akkor az élet-halál harc volt, ami a szombat esti randevúra nem lehetett ráfogni. Egyrészt még sok van hátra, másrészt úgy vezettük három ponttal a tabellát, hogy két meccs még ott pihent a tarisznyában. Ez alapból felvetette bennem, hogy vajon a fehérvári büszke legények, akik a mérkőzés előtt elég határozottak voltak a szavak szintjén, milyen taktikával próbálják megnyerni a mérkőzést. Mert számukra ez volt az egyetlen esély arra, hogy egy icike-picikét göröngyössé tegyék előttünk a 31-s útszakaszt. Aztán azon is elmerengtem, hogy vajon a múlt hétvégi szieszta után mennyire tudunk felpörögni, hogy a játékosok előre hozott nyári vakációja mennyire billenti ki őket az ősszel már nagyon megtanult kettős terhelésből. Ezeken túl nem lennék szurkoló, ha nem gondolnám azt, hogy Rebrov mesternél jobban tudom a tutit. Már az autóban zötykölődtünk valahol az M6-s környékén amikor előálltam a biztos hadrenddel, a biztonságos középpályával, ami plusz egy főt jelentetett volna, kivéve Bolit az ék szerepből. A kormány mögött Laudetur barátom csak mosolygott, simán rám hagyta a butuska érvelésemet…és milyen igaza volt! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK