Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 25.
A szerelmes jobbfedezet és a miniszter papa telefonja…
Álomszerűen kamatoztak „a Káplár utcai esték”, Rudas Feri első igazi edzői nekirugaszkodását a Láng Gépgyár együttesénél sikerek sora kísérte.
Szinte maga sem akart hinni a szemének, amikor azt látta, hogy egy remekül sikerült felkészülés után az NB II-ben akkor újoncnak számító, „tipikus pesti kiscsapat” sorra nyeri mérkőzéseit, s a táblázat tetejéről néz vissza olyan együttesekre, amelyeknek részint nagy múltjuk és hagyományaik voltak már akkor az NB I-ben, s amelyek háttérbázisát (az amúgy egyáltalán nem szegény…) Láng Gépgyár lehetőségivel egy lapon sem lehetett említeni
Egészséges óvatossága, persze, most sem hagyta el, csak úgy írta alá edzői szerződését, hogy közben a pasaréti Sport presszó vezetését is megtartotta, s bár a korábbinál érthetően, összehasonlíthatatlanul kevesebbet töltött az üzletben, ment az akkor már (szinte) magától.
Ezekben a hónapokban az volt számára a legfontosabb, hogy a futballistaként megszerzett hírét, nevét, tekintélyét, veretes múltját, s az emberekben róla élő képet egy olyan hallatlanul népszerűtlen pályán legyen képes megtartani, ahol néha még a legnagyobb tudásúak is elbuknak, hiszen sokszor elég néhány rosszul sikerült meccs, s a szurkolók már el is felejtették, hogy most éppen hajdani futballista-kedvencüket „hülyézik” kórusban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.V.1. NB II, Szolnoki MÁV – Ferencváros II.: 3-2
Második csapatunk kilenc emberrel szenvedett egygólos vereséget a labdarúgó NB II Keleti csoport -előrehozott- 30. fordulójában.
Gyász: Elhunyt Hargitai Károly
Életének 84. évében elhunyt Hargitai Károly, az FTC korábbi elnöke. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Ferencváros Ligakupa-győztes edzői
A Ferencváros Ligakupa-győztes labdarúgói
Feljegyzések a fotelból – Csalódás, avagy dobogó helyett középmezőny?
Könnyű helyzetben lennék, ha most át tudnám adni a képzeletbeli mikrofont a huhogók népes táborának. Mielőtt bárki valamiféle történelmi párhuzamra gondolna, itt nem azokra a királypárti felkelőkre gondolok a francia forradalom idejéből akik a gerillaharcban bagolyhuhogással jeleztek egymásnak, hanem azokra, akik a szerdai sikeres Ligakupa győzelmünk után gúnyosan veregették meg a vállam, miközben kimondták az örök igazságot: „nem a csatát kell megnyerni, hanem a háborút”, hozzátéve még azt, hogy „a Ligakupa nem ér sokat, de ha vasárnap nem tudtok nyerni, akkor oda a dobogó”. Mivel azonban én soha nem tartoztam a huhogók táborába, azért valamiféle magyarázattal kéne szolgálnom, bár legszívesebben itt be is fejezném a jegyzetet, mert végül is igazuk lett az „aggódóknak”, mert tegnap nem csak három pontot vesztettünk, hanem annál sokkal, de sokkal többet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.IV.28. Ferencváros – Videoton: 0-1
Szerdán a Ferencváros a Ligakupa-döntőben 5–1-re lemosta a pályáról a Videotont, ráadásul Fehérváron, de a két csapat vasárnapi bajnokiját Torghelle Sándor találatával már a Vidi nyerte meg – Budapesten, a Puskás Ferenc Stadionban.
2013.IV.27. NB II, Ferencváros II. – Bp. Honvéd II.: 0-3
Második csapatunk háromgólos vereséget szenvedett a labdarúgó NB II Keleti csoport 24. fordulójában Csepelen.
Kupagyőztes! Kupagyőztes!
Kupagyőztes! – arra nincs „bizonyítékunk”, hogy száz évvel ezelőtt, az első magyar kupagyőzelmünk után skandálta-e a Fradi tábor ezt a szívet és lelket melengető szavat, de arra már sokan emlékszünk, hogy 2004. május 5-én, a Puskás Stadion lelátóin már orkán erejű szélként süvített végig a pesti éjszakában. Három hétre a 20. magyar kupagyőzelem után már a 28. bajnoki címünket ünnepeltük egy varázslatos estén az Üllői úton, telt ház előtt, helikopterrel, tűzijátékkal, egymás nyakába boruló, könnyező Fradistákkal. Akkor még senki sem gondolta, hogy még egy évünk lesz a „boldog békeidőkből” és azt sem, hogy ezt az időszakot egy soha el nem feledhető emlékű elbukott magyar kupadöntő zárja le. Addig sem volt fenékig tejföl az életünk, hiszen 2004 nyarán a bajnoki címet és magyar kupát nyert Pintér Attilától „összeférhetetlenség” címén megvált a klub. Pinyőt, László Csaba követte, aki bár nem tudta megvédeni a bajnoki címet, de a sikertelen BL selejtező után, UEFA csoportkörbe vezette a Fradit. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 24.
„Garrincha a Népstadionban, edzőiskola a Káplár utcában…”
1956 persze, lényegesen többet jelentett a magyar nép sorsának alakulásában, minthogy néhány ősfradista egy étteremben, egy bárban, vagy egy eszpresszóban összehajol, elénekel néhány magyar nótát, majd úgy dönt, ők bizony nem hagyják el az országot.
Voltak, akik egészen másként gondolkoztak, de akár ment valaki, akár maradt, az mindenesetre vitathatatlan, hogy a forradalom a magyar futball történelmébe is írt egy meglehetősen hosszú, tanulságokkal teli és nagyon izgalmas fejezetet.
A magyar bajnokság 1901 óta íródó történetében először – 1944 őszének egészen extrém, világháborús körülményeitől eltekintve – csak 1956-ban nem lehetett befejezni a bajnokságot. (Amikor a versengés félbeszakadt a Bp. Honvéd állt az élen, de a Vörös Lobogónak például még négy meccse is hátra volt, ha valamennyit megnyeri, akkor Hidegkutiék a bajnokok, no, de az október 21-i játéknap után a forradalom hatására elmaradnak a kiírt mérkőzések – az élcsapatok külföldre mennek -, s legközelebb csak a következő esztendő márciusában lépnek pályára bajnoki pontokért.)
Rudas Feri és apám, persze nem csak kenyérért álltak sorba azokban az október végi és november eleji napokban (miként arról az előző fejezetben szó esett), volt ennél fontosabb dolguk is.
Ősöm naplóbejegyzése arról tanúskodik, hogy október utolsó napján Kispéter Mihálynál járnak látogatóban, a téma: „Az FTC újraalakítása”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK