1974/75
Emlékezetes Fradimeccseim 20., avagy láttam Albert utolsó gólját is
Emlékezetes Fradimeccseim 19., avagy az első eset, hogy utólag osztottak ki sárga lapot…
Emlékezetes Fradimeccseim 18., avagy a legnagyobb tapsot Kovács Ferenc kapta
„CSAK EGY MECCSET JÁTSZOTTAK DE ANNYI MECCSEMLÉK VAN, AHÁNYAN LÁTTÁK.”
Emlékezetes Fradimeccseim 17., avagy mi békít meg egy sógort
„CSAK EGY MECCSET JÁTSZOTTAK DE ANNYI MECCSEMLÉK VAN, AHÁNYAN LÁTTÁK.”
Helyünk a kupanap alatt – III.
Zöld út az alpesi csúcsig
A kelet-európai szocialista blokk számára az imperializmus végső „megsemmisítésének” egyik eszköze volt a sport. Azt talán a Kreml titkos szobáiban is tudták, hogy gazdaságilag nehéz lesz legyűrni a nyugatot, de ha okosan sáfárkodnak a tehetségekkel (no meg a doppinggal – de ez már egy másik történet része) akkor a sportpályákon olyan sikereket érhetnek el, melyek után a Lordok-háza azonnal felvételét kéri a Varsói szerződésbe. A sikerek ellenére az utóbbi verzió soha nem következett be, de az tény, hogy az a fajta központosítás, mely főleg a labdasportokra volt jellemző, sok esetben a csúcsig juttatta a Vörös Hadsereg fegyver nélküli csapatait. Félretéve a „pikírtséget”, el kell ismerni, a központosítás magában még nem jelentett volna sikert, kellettek hozzá a tehetségek, melyek az 1950-s évekből a Fal lebontásáig több sikert „termeltek”, mint a KGST országok gazdasága. Ebből hazánk is kivette a részét, gondoljunk csak Farkas Mihály kedvenc Honvédjára, majd Kádár Vasasára, bár nálunk a hatvanas-hetvenes években már nem működött olyan szinten a kézi irányítás mint a Szovjetunióban. Talán emiatt volt az is, hogy amikor 1975. május 14-én, Bázelben, alig több mint 10 ezer néző előtt kifutott a pályára a Ferencváros és a Dinamó Kijev azért, hogy eldöntse ki nyeri a KEK küzdelmeit, kevés olyan „elvakult” zöld-fehér szurkoló volt, aki bízott a győzelemben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Számok és játékosok
Olvasván, hogy az újonnan igazolt játékosok megkapták-kiválasztották mez-számaikat, gondoltam, nem lenne célszerűtlen valamit írni a játékosok számozásáról.
A FIFA 1950-től tette kötelezővé a számozást, így nálunk Kocsis, Czibor, Budai II vagy Henni I már csak ÉDOSZ játékosként lépett pályára számozott mezben. Akkoriban az volt a szabály, hogy 1-11 között a pályára lépő játékosok viselték a számokat, elvileg a taktikai felállításnak megfelelően. Az angolok a 2-3-5, a kontinentális csapatok a 3-2-5 (WM) rendszernek megfelelően. Hozzá kell tennem, hogy konzervatív körökben sok ellenzője volt a számozásnak. Másrészt hamarosan jöttek az újabb megoldások, és így a sorrend értelmét vesztette. (Ezért Ombódi pl. 9!!! különböző számmal a hátán játszott.)
1974-ben az MLSZ bevezette az állandó számozást, ami logikus volt. Azonban (akárcsak a játékoscserével) itt is megelőzte korát, és két év után FIFA nyomásra visszavonta a rendelkezést. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradista volt – nemes ellenfél lett – fradista maradt!
Azt eddig is tudtuk, hogy a Ferencváros nem csak a IX. kerületiek csapata. Tudjuk azt is, hogy nem csak a pestiek szorítanak érte hanem az egész országban, a legkisebb településen is laknak fanatikus zöld-fehér hívők. A történelem viharai következtében hazánkat szétdarabolták, melynek következtében több milliói honfitársunk más ország állampolgára lett. De tudjuk azt is, hogy köztük is sokan vannak Fradisták, sőt közülük többen rendszeres látogatói a Szentélynek. Tudjuk azt is, hogy a történelem nem csak az országhatárunkat szabta át, de sokan közülünk egy távoli országba találták meg a szabadságot, a boldogulást. A mi honlapunkat is rendszeresen látogatják más Európai országból, de kattintanak ránk Ausztráliából, és Amerikából is. Mert ők is Fradisták, sőt a távolság felerősíti az igényt, hogy minél több kapaszkodó legyen a távoli haza iránt. A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. Ez a kötelék nem más, mint a Ferencváros. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Egy szerény beállós
A Fradi dicső kupamúltja – 1973-1976
A Népsport 1973. április 14-i számában örömmel olvashatták a labdarúgás rajongói: majdnem kész az új kupa! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1975 – Nyíl címeres mezben
1975. február 4., Neustadt, MAGYARORSZÁG IFJ. – NDK IFJ. 0:0 (Ifjúsági válogatottak mérkőzése)
Magyarország: Payer (Bp. Honvéd) — Hámori Gy. (Pécs), Giron (FTC), Kiss Gy. (Haladás) — Gellért (KSI), Szűcs (DVTK) — Májer (Videoton), Tóth E. (Bp. Honvéd), Kelemen (FTC), Szijjártó (BVSC), Becsei (Vasas)
Csere: Fejes () Egy kattintás ide a folytatáshoz....