Berkessy Elemér

Berkessy Elemér

Mielőtt pályafutására térnénk egy érdekes történetet elevení­tünk fel gyerekkorából, amit egyik levelében í­rt:

– Úgy kezdeném, hogy én nem csupán láttam Ady Endrét, hanem úgy 8-10 éves koromban a költő kedvence is voltam. Atyai nagyapám báró Bánfi főerdésze volt és végkielégí­tésként Csúcsán kapott egy nagy kertes házat, pontosan a Boncza-kastéllyal szemben. Nos, szüleim a nyári szünetekben ide küldtek az özvegy nagymamához jó levegőt szí­vni. Házunk országúti frontján mindennap délutánján pontban hatkor találkám volt egy fáradtnak tűnő bácsi­val, aki zsebeiből szedte elő a savanyú cukrot. Türelmetlenül vártam, amint a Boncza-kastély hosszú lépcsősorán vigyázva szedi lépteit. Aztán belefúrta ujjait hosszú, szőke, göndör hajfürtömbe, s í­gy biztatott: — Szaladj, kicsi csikóm, szaladj…

Utunk általában a mintegy hét kilométerre fekvő Kis-Sebes Körös felé vezetett és bizony kifáradva értem vissza. De a napi szórakozás és az adag cukor ellensúlyozták fáradtságomat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

„A sudár Jegenyéből lett mai terebélyes TÖLGYFA” – levele

Vass Miklós, dr. Papácsy Ervin, Pethő Zoltán, Berkessy Elemér és a háttérben: Bukovi Márton

„Én í­rok levelet magának – Kell több? Nem mond ez eleget?” – í­rja Anyeginnek Tatjana Puskin levelében, mely inkább egy vers, de mégis csak egy olyan személyes vallomás mely idővel a világirodalom egyik legszebb leveleként tartanak számon. Rajta kí­vül természetesen számos irodalmi levél maradt fent az utókor számára, melyeket Puskinhoz hasonlóan az í­rók nem a nagy nyilvánosságnak szántak, hanem szerelmüknek, barátjuknak, vagy éppenséggel az ellenségüknek. Karinthy Frigyes, Gelléri Andor Endre, Füst Milán, Ady Endre, Madách Imre…és sorolhatnánk azokat az í­rókat, költőket, gondolkodókat, akik rendszeresen í­rtak leveleket, melyeket a cí­mzettek meg is őriztek az útókor számára. Amikor néhány hónappal ezelőtt Pethő Zoltán a TempóFradinak adományozta azt a számunkra felbecsülhetetlen értéket képviselő „dossziét”, melyben 70 éven át gyűjtötte a Ferencvárossal kapcsolatos képeket, leveleket, relikviákat, már akkor sejtettük, hogy lesznek olyan levelek melyek közlését még akkor is „vállalnunk” kell, ha az egy baráti és bensőséges levelet takar. A vállalás oka meg nagyon prózai és nagyon egyszerű: mert benne van a Ferencváros, mert minden mondatából a három E betű eszméje árad. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

„Tanári etűdök” az öltözők világából VI.

 

AMIKOR LAKAT KÁROLY ELŐRE MENT…

… nemcsak fejelni (!)

„Nincs ütőképes csatársor! … Nincs tervszerű, folyamatos támadójáték!”

Újkeletű ferencvárosi panaszok? Ne higgyük. Elhangzottak ezek – szóról szóra ugyaní­gy – például a negyvenes években is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A Ferencváros nagy gólarányú győzelmei

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Fradista anekdoták: Berkessy Elemér

Berkessy Elemér

Púp a Jegenyén

Ha már Toldi (Géza) szerelméről és a csinos hölgyekről ejtettünk szót, feltétlenül ide kí­vánkozik egy nyúlfarknyi történet.

1928 nyarán a Ferencváros a Rapid hütteldorfi stadionjában ví­vott KK-meccset. A jó szemű magyar legényeknek feltűnt, hogy az első sorban rengeteg csinos nő foglalt helyet.

Egy í­zben Berkessy Elemér addig jópofáskodott az oldalvonal mentén, mí­g összeütközött a partjelzővel, megbotlott és alaposan bevágta a fejét a pálya deszkakerí­tésébe. A nézők felszisszentek.

Keserves arccal nyomogatta a kobakjára nőtt daganatot, de sokkal jobban fájlalta, hogy a szép hölgyek szeme láttára járt ilyen csúful.

Addig-addig abajgatott az öltözőben, amí­g Toldi Géza elnevette magát:

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Fradista anekdoták: Kohut Vilmos

kohut-vilmos_karikatura

Két szí­n a festékboltból

Tudni kell, hogy Kohut Vilmos „másodállásban” festék- és illatszerbolt tulajdonos volt. A Ferencváros legendás balszélsője 1929 tavaszán ritkán emlékeztetett igazi önmagára. A közönség természetesen a „pacsulibolt” számlájára í­rta Vilike formahanyatlását. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Régen volt…

Slózi, mint „TellVilmos” . . .

Az ifjú Schlosser Imréről sokan tudják, hogy mielőtt az FTC-be belépett volna, társaival naphosszat a Petőfi téren rúgta a rongylabdát.

A rendszeresen ott sétáló Podmaniczky Frigyes báró egyszer közel merészkedett a fiúk kapujához. Slózi figyelmeztette, hogy menjen kissé messzebb, mert véletlenül nekirúgják a labdát s bepiszkolják a báró kockás ruháját. A tréfás öreg báró erre Imrének azt az ajánlatott tette, hogy egyáltalán tí­z lépésről el tudja-e találni?

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

KATEGÓRIÁK