Kiszely István

1942.VI.29. MK Döntő, Ferencváros – DiMÁVAG 6:2

„Az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúltak, hanem azok, amelyekre emlékezünk.” Amikor az egyik szerkesztőjévé válhattam ennek a remek rovatnak, már tudtam, hogy lesznek olyan évek, melyekről nem lesz könnyű í­rnom.

Nem lesz könnyű, mert nem tudom elvonatkoztatni a sporteseményt, az adott évtől. Szerencse, hogy a háborús borzalmak mellett, a sport még tartotta magát. Kí­váncsian böngésztem át először az újságot és próbáltam utalást találni arra, ami az 1942-es Magyar Kupa döntőjét körülvette, de nem találtam. Először talán nem is értettem, de mikor ráleltem a cikk elején a Fradi öltözőjében történt diskurzusra, már világossá is vált.

„Hí­rnök jön be és újságolja, hogy két perc alatt éppen most esett két gól az Újpest-SalBTC mérkőzésen. Ebben a pillanatban harsány ordí­tás hangzik kí­vülről. Valaki megjegyzi:

– Gólt lőtt a „Stécé”!

Polgár megszólal:

Dehogyis! Az Újpest rúgott gólt. ha a Stécé rúgott volna, sokkal nagyobb lenne a hangorkán.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1941 – Nyolc vidéki játékos a válogatottban

1941. március 23., Belgrád, MAGYARORSZÁG-JUGOSZLÁVIA 1:1 (1:1)
vezette: Scorzioni (olasz)
Góllövő: Gyetvai
Magyarország: Csikós (Ferencváros) — Szűcs (Szolnok), Polgár (Ferencváros), Bí­ró (BSZKRT) — Sárosi III. (Ferencváros), Lázár (Ferencváros) — Kincses (Kispest), Berecz (DiMÁVAG), Zsengellér (Újpest), Bodola (NAC), Gyetvai (Ferencváros)
Szövetségi kapitány: Ginzery Dénes Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
KATEGÓRIÁK