Novák Dezső
1965.X.24. MTK – Ferencváros 1:6
200 bajnoki mérkőzés, melyből az elsőt 1903. március 1-én játszották, összesen 628 gól, amit felváltva rúgtak egymás kapujába, legendás játékosok sora, melyből néhányan itt is és ott is szerepeltek, 51 bajnoki cím, 32 magyar kupa győzelem – és sorolhatnánk azokat az adatokat, melyek az eltelt 110 év örökrangadóvá minősítették a Ferencváros és az MTK összecsapásait. Ezek között meg könnyű barangolni, könnyű olyan mérkőzést találni, mely nem elsősorban az eredmény miatt érdekes, hanem számos olyan utalást is tartalmaz, mely a fenti adatokon túl közelebb hozza az örökrangadók múltját. Ha most a kedves olvasó ránéz a főcímre és meglátja az 1965. október 24-i mérkőzés végeredményét valószínűleg arra gondol, hogy minek itt félrebeszélni, a 6:1-s győzelemhez, amit ráadásul idegenben értünk el, már túl sok egyéb információra nincs is szüksége a Fradista lelkünknek. Egy hatos magyarosan még gombócból is sok, de hát nem a jegyzetíró tehet róla, hogy éppen egy ilyen fölényes győzelemhez talált olyan egyéb információkat, melyek miatt a választás erre a bajnokira esett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.X.17. Ferencváros – SZEAC 1:1
Ritkán látott gyenge iram a Szeged—FTC találkozón
1965.X.9. VB selejtező, Magyarország – NDK 3:2
1965.IX.29. Csepel – Ferencváros 2:6
1965.IX.8. BEK, Ferencváros – Keflavik 9:1
1965.VIII.24. Ferencváros – Ózd 5:0
„A gárda, a gárda …”
Ahogy Mészáros József látta játékosait a VVK győzelem után. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dorog és Torino között
Mészáros József a VVK győzelemről. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.VI.23. VVK Döntő, Juventus – Ferencváros 0:1
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – a döntő
Vannak mérkőzések melyeket soha nem feledhetünk el. Egy életre belénk ivódnak, elfoglalva a legkényelmesebb karosszéket a szívünkben és állandó dobbanással jelzik, ha az agyunk esetleg megpróbálná a feledés kosarába dobni. Vannak olyan mérkőzések, melyek sokkal többet jelentenek egy győzelemnél. Meghatározzák a jövőbeli tudatunkat, elhelyeznek minket a világ labdarúgásának színes palettáján. Fekete István csodás gondolata szerint elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága.
Ha visszatekintünk 1965. június 23-ra, egy olyan mérkőzés elevenedik meg előttünk, mely a Ferencvárosi labdarúgás legfényesebb csillaga történelmünkben. Ezért is fontos – ha rövid időre is – megállni, hátranézni és áttekinteni a megtett utat. Nehéz és hosszú menetelés volt Torinóig. Bár nem tettünk meg 9600 kilométert gyalog és hetvenötezer ember sem vesztette életét mint Kínában, Mao-Ce-tung idejében, de ahhoz, hogy eljussunk a döntőig, olyan ellenfeleken át vezetett az út, mint a a Brno, a Wiener SC, az AS Roma, az Athletic Bilbao és a Manchester United. Cseh, osztrák, olasz, spanyol és angol együttesek, képviselve az egész Európai labdarúgást. A döntőben Olaszország legismertebb csapata, a Juventus várt Mészáros József csapatára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.VI.6. VVK, Ferencváros – Manchester United 1:0
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
1965. júniusa esővel és erős széllel indított. Pillanatok alatt illant el a májusi hőség, az emberek ki sem tudták használni a korán jött kánikulát, a pesti strandokat még csak tisztogatták és a Balaton parti büfék java része is zárva volt. Pedig jó lett volna a kemény tél és a márciusi dunai árvíz után fürdőzni a májusi napsütésben. Ráadásul az újabb esőzések után a Duna megint megáradt, mely főleg Dél-Szlovákiát sújtotta, több magyar lakta falu is víz alá került. Eközben az első amerikai csapatok partra szálltak Dél-Vietnámban, mellyel kezdetét vette egy értelmetlen és számos belső konfliktust hozó 10 éves háború. A hírek hozzánk is elérkeztek, bár annak idején eléggé „megfésülték” azokat az információkat melyeket érdemesnek tartottak közölni. A kezdődő háború és az amerikaiak első űrsétájánál az embereket jobban foglalkoztatta az árvíz, és 1965 tavaszán még a Tenkes kapitánya lázában égett az ország apraja és nagyja. De nem csak Eke Máté és Vajda Veronika szerelméért aggódtunk, hanem a nyári Universiade megrendezése miatt is, melynek előkészületi munkáit nagyban hátráltatta az árvíz. Mindezeken túl az ország zöld-fehér része egész más miatt aggódott 1965. június első napjaiban. Május végén egy remek csatában, egy góllal maradtunk alul a Manchester Uniteddel szemben, mely bizakodást és reményt is adott a budapesti visszavágóra. A döntőbe jutás lehetősége és a hazai kedvencek mellett „élőben” látni a Conelly-Charlton-Law-Best csatársort, a rossz idő ellenére 50 ezer szurkolót csalt ki a Népstadionba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
