lalolib
Bajnoki címek muzeális lapszemléje: 1962/63
„Sír az ég. A milliárd könnycseppből kettő megpihen Szénási Gyuri bácsi szemén, hatalmas gyémánttá dagad és úgy hullik le a többi után – a régi B-tribün helyén.” Ötvenegy év után, 1962-ben a szurkolók ezekkel a nagyszerű szavakkal búcsúztak a Szentély elkorhadt és balesetveszélyessé váló tribünétől ahol barátságok és talán még szerelmek is szövődtek miközben a zöld gyepen a játékosok sorra aratták a dicsőséges győzelmeket. A lelátó búcsúzott, de a Ferencváros 1963-ban újra fényesen ragyogott, visszaszerezve azt, amit az ötvenes években elvettek tőlünk. Egy bajnoki cím mindig örömet, hitet és új reményt ad, de vannak kivételes győzelmek, melyek nem csak a pályán elért sikerekről szólnak, hanem magukba hordozzák az egész zöld-fehér létünket. Az 1962/63-as bajnoki cím, mely sorozatban a tizennyolcadik, de az egyik legjelentősebb a klub életében.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Rémálmaim zöld-fehérben
Gyerekkoromban sokszor gyötörtek rémálmok. A legtöbb esetben egy feneketlen szakadékba zuhantam. Szörnyű érzés volt. Egy idő után rájöttem, hogy ez ellen úgy tudok védekezni, ha kinyitom a szemem és felébredek. Utána meg féltem visszaaludni, mert tartottam attól, hogy a céltalan zuhanás tovább fog folytatódni. Túl sok fantázia nem kell ahhoz, hogy párhuzamot vonjak a gyerekkori rémálmok és jelen Ferencvárosa között. Mert ami 2011 őszén át kell élni a szurkolóknak, az már dráma, egy kegyetlen végjáték kezdete. A gond az, hogy hiába nyitjuk ki a szemünket, hiába próbáljuk „erőszakkal” megszüntetni a rémálmot, a jelen attól még nem fog eltűnni. Ott vigyorog előttünk és mi tehetetlenül állunk. Nem látjuk a megoldást, nem látjuk a kiutat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Csak gólokra adnak pontokat
Ahogy a ma reggeli muzeális barangolásomat kezdtem, mindig is kedveltem a Győr elleni meccseket. Egyrészt a vidéki csapatok közül velük játszottunk a legtöbbször, másrészt olyan nagyszerű derbik fűződnek a „testvér” zöld-fehérhez, melyek örökké emlékezetesek maradnak. Hiszen lehet elfelejteni Nyilasi Tibor és Lipcsei Peti mesterhármasát? De ha már gólokról esik szó, akkor meg kell említenem a Ferencvárosi labdarúgás aranylabdását, Albert Flóriánt is, aki 15 gólt termelt a Győr ellen. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy utoljára 2004-ben nyertünk Győrött, és az utolsó két meccsünket el is vesztettük, ráadásul a 2011 őszi tabella sem a legszebb oldalát mutatja (a Győrnek igen, de ez nem nagyon vigasztal), de ettől függetlenül a szokásos gyomorgörcs mellé egy kellemes bizsergés is párosult egész nap, mely elsősorban az emlékek felidézése okozott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Muzeális barangolás – Győri ETO
Kedvelem a Győr elleni meccseket. Annak ellenére, hogy a két csapat először 1922-ben játszott egymás ellen, a figyelem a hatvanas években terelődött a két zöld-fehér csapat összecsapásaira. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy azokban az években volt mindkét csapat aranykora. A Győr 1960-ban jutott vissza az élvonalba (Győri Vasas ETO néven) és már 1963-ban bajnoki címet ünnepelhetett. Igaz, hogy csak félszezonos bajnokságban, és hármas holtverseny után jobb gólaránnyal nyerték meg első bajnoki címüket a Honvéd és a Fradi előtt. Ráadásul ez után kezdett „érdeklődni” a politikai is az ETO iránt, és amikor a Rába gyár tejhatalmú vezére lett Horváth Ede, a focit is magához láncolta. A fúzió 1965-ben következett be, innentől már Rába ETO néven játszottak.
A CSÁSZÁR NEVÉBEN
Albert Flórián ma ünnepli hetvenedik születésnapját. A Fradi legendája még manapság is nap nap után bejár munkahelyére, a róla elnevezett stadionba. Persze azok voltak az igazán szép idők, amelyeket a pályán töltött. Aranylabdásként. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Zöld-fehér legendák arcképcsarnoka: Császár
A Ferencváros labdarúgás legendás játékosa, Albert Flórián ma ünnepli 70. születésnapját. A „Császár”, a „Flóri”, az „Aranylábú” – mind olyan kedves becenév amit csak a legnagyobbak érdemelhetnek ki. Sajnos élőben csak egyszer láttam játszani, azt is 1974-ben, a búcsúmérkőzésén. Bár rengeteg újságcikk áll rendelkezésünkre a pályafutásáról és mivel naponta foglalkozom a Fradi történetével, ismerem is a legfontosabb állomásokat, de egy születésnapi köszöntőnek többnek kell lennie, mint egyszerű „adatszolgáltatás”. Ezért nem is vállalkozhatok rá, hiszen még nagyon sokan élnek olyanok, akik végig tudták kísérni a Császár legendás pályafutását, személyesen látták varázslatos cseleit, pompás góljait.
Feljegyzések a fotelból – Az egyiknek sikerül, a másiknak nem
A reggeli kávém mellé desszertként mindig sportújságot tálalok fel magamnak. Vasárnap reggel azonban egy kicsit lusta voltam ahhoz, hogy elsétáljak a város ma már egyetlen újságosbódéjához. Pedig évekkel ezelőtt, amikor még főleg szombaton voltak a bajnoki mérkőzések, elég volt kinyitnom a szemem vasárnap reggel és már pattantam is ki az ágyból és rohantam az újságoshoz, nehogy elvigyék előlem a reggeli desszertemet. Alig vártam, hogy kézbe vegyem, hogy érezzem az újságpapír semmihez sem hasonlítható zizegését. Bár tudtam az eredményt, de már ott bele kellett lapoznom, hogy megnézzem az osztályzatokat és azt, hogy vajon hanyadikok vagyunk a tabellán. Ezen túl meg ismerősökkel is összefutottam – volt olyan akivel csak ott találkoztam éveken át – és percekig ecseteltük a forduló eredményeit. Egyben általában egyetértettük: a Fradi megérdemelten nyert. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Détári készen áll a nagy feladatra – csak a csapat érdekli
Détári Lajos
Détári Lajos 48 évesen élete első Ferencváros-meccsére készül. Mármint edzőként, ugyanis játékosként – tizenhárom mérkőzésen – már magára öltötte a Fradi szerelését. A Zalaegerszeg elleni vasárnapi bajnokin nem zöld-fehérben pompázik, de a viselet méltó lesz a számára ünnepi alkalomhoz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Zsiborás Gáborra emlékezünk
1993. szeptember 1. Az a nap is úgy indult a Zsiborás családban, ahogy szokott. Reggeli kapkodás, majd irány az iskola ahová a három gyermekét Gábor kísérte el. Majd rohanás az edzésre, de ez a sietségbe most feszült izgalom is párosult. 35 évesen Verebes József ismét meghívta a válogatottba. Oda, ahová képességei alapján törzshelyének kellett volna válnia, de ehelyett csak epizódszerepeket kapott. Pedig elég fiatalon, 22 évesen húzhatta magára a válogatott mezt, 1979. október 17-én, de a bemutatkozást már csak három mérkőzés követte. 1993-ban, 35 évesen mégsem a méltatlanul mellőzött szerepét húzta magára, hanem tisztelettel elfogadta a felkérést és izgatottan indult az Üllői út 129. irányába.
Egy baráti találkozó margójára
Magunkról ritkán írunk. Csak akkor szoktuk tájékoztatni a kedves olvasót ha változik a honlapunk felépítése, vagy ha olyan események történnek a szerkesztőségünk munkájában amit minden körülmények között meg akarunk osztani a Fradista közösséggel. Számunkra első a Fradi történetének teljes feldolgozása. Eleinte kizárólag Nagy Béla munkásságára hagyatkozhattunk, de ahogy egyre mélyebbre ástunk a történet feldolgozásában, egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy szélesebbre tárjuk a „látóterünket”. Könyveket vásároltunk, könyvtárakat bújtunk régi újságokat keresve. Ahogy egyre nőtt oldalunkon az elérhető adatok mennyisége, úgy „találtak” ránk egyre többen. Nem csak olvasók, hanem olyanok is, akik felajánlották a segítségüket.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
