lalolib
1968.IX.11. VVK Döntő, Ferencváros – Leeds United 0:0
A Ferencváros sok gólhelyzetet kihagyott, lelkes küzdeni akarása kevés volt, a Leeds beton védekezéssel megtartotta előnyét, s megnyerte a kupát
Annak ellenére, hogy közel 10 évig aktív játékos voltam, csupán egyszer fordult velem elő, hogy egy döntőben szerepeljek. Az is még általános iskolás koromban volt, talán 1972-ben, Pápán játszottunk országos döntőt a Pajtás Kupában, amit sajnos el is vesztettünk. Az edzőnk és a tanárok, akik elkísértek minket, hiába mondták egész úton hazafelé, hogy nem baj fiúk, így is fantasztikusan szerepeltetek, hiszen egy kisváros csapataként jutottunk el egy országos döntőre, nem lehetett megvigasztalni minket. Egy döntőt csak megnyerni, vagy elveszteni lehet, közbenső állomás nincs, és ahogy az 1968-as VVK döntő első mérkőzése kapcsán írtam, „sírni csak a győztesnek szabad”, igenis a második hely az mindig is csalódást jelentett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.VIII.7. VVK Döntő, Leeds United – Ferencváros 1:0
Az 1967-68. évi VVK első döntője
„Sírni csak a győztesnek szabad”, „Feltenni az i-re a pontot”, – óhatatlanul jutottak eszembe ezek az ismert mondatok, amikor kezembe fogtam az 1967-es VVK sorozat döntőjének első mérkőzéséről beszámoló Népsportot. Az már nem lepett meg, hogy egy ilyen eseményről elég hézagos beszámolót küldtek Leedsből, még akkor is, ha ez a kor technikai lehetőségei miatt csak „távbeszélőn” lehetett megtenni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.VI.22. Vasas – Ferencváros 0:1
Feltámadt a Ferencváros az utolsó mérkőzésre
Ha meghalljuk azt, hogy tavaszi nagy menetelés, akkor sokan egyből rávágjuk: 1992. Ha azt halljuk, hogy őszi menetelés akkor lehet, hogy összeráncoljuk a szemöldökünket és egy speciális kínai vonulásra gondoltunk (amit valójában hosszú menetelésnek hívnak és közel 300 maratoni távot tett meg Mao serege), pedig 1968 őszén a Lakat Károly által dirigált Ferencváros hajtotta végre azt a „hőstettet”, hogy az őszi szezon 15 mérkőzéséből 13-t megnyert és csupán két döntetlen „csúfit” bele a nagyszerű sorozatba. Közben még lejátszottunk egy oda-visszavágós VVK döntőt is a Leeds United-tel is, plusz az olimpia miatt, októberben részt vettünk egy francia „kiránduláson” is, ahol négy hazai csapatnak tartottunk bemutatót a labdarúgás szépségéből (4 mérkőzés, 4 győzelem, 12:4 gólarány). Most persze a Fradi történelmét jól ismerők csak csettintenek egyet azzal, hogy – persze, 1968, akkor volt csapat, volt edző, volt aranylabdás és voltak világválogatottak. Az ennél is jobbak értesültek meg csak legyintenek 1968 őszére, hiszen ott két döntetlen csúszott be, miközben 1967 tavaszán csak egyetlen egy, 40:9-s gólaránnyal. 1968 ősze ebben is „gyengébbet” produkált a maga 36:9-s különbségével. Természetesen én sem gondolom komolyan az összehasonlítást, főleg a „gyengébb” jelző hat egy kicsit (vagy inkább nagyon) karcosan, de egyre dologra minden bizonnyal rámutat: jó dolog volt azokban az években Ferencvárosi szurkolónak lenni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.V.27. VVK, Bologna – Ferencváros 2:2
Bologna gyönyörű város. Bologna a téglavörös város, Emilia-Romagna tartomány székhelye. A felső-olaszországi alföldön fekszik, az Appenninek festői vonulatainak északi pereménél. Bologna az egyik legvonzóbb északi városa Olaszországnak, érseki székhely és ősi egyetemi központ (Európa első egyetemét 1088-ban itt alapították). Építészete egyéni, hangulatos sétálóutcáinak köszönhetően könnyedén bejárható, felfedezhető. Bologna jellegzetes arculatát a hosszú, árkádos utcák, a pompás paloták, a sok régi templom, az érdekes ferde tornyok, harangtornyok és a majd nyolc kilométer hosszú 13-14. századi városfalmaradványok adják. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.V.22. VVK, Ferencváros – Bologna 3:2
A VVK-ért: Tartalékos bajnokcsapatunk 0:2-ről bravúrosan győzött
Néhány nappal ezelőtt, azt írtam az 1975-ös esztendőről, hogy nagyszerű év volt a Ferencváros számára. Ugyanez elmondható az 1968-as évről is, de ha ezt az évet említem, nem mehetünk el szó nélkül azokról az eseményekről sem, melyek miatt az 1968-as esztendő az egyik „legforgalmasabb” éve volt a világtörténelemnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.IV.21. Ferencváros – DVTK 1:0
Sok helyzetet kihagytak a ferencvárosi csatárok
A Ferencvárosi labdarúgás több mint száz éves története során többször vetődött fel az a kérdés, hogy vajon melyik Fradi volt minden idők legjobbja. Ha csak a statisztikai adatokat vennénk alapul, akkor sem lennénk könnyű helyzetben, hiszen összehasonlítani a 100 %-os bajnokságot, a KK és a VVK győzelemmel, vagy a BL csoportkörrel még a számok mezején is lehetetlen feladat. Bármilyen egyéb összehasonlítás meg szubjektív, nézve azt szakmai vagy szurkolói szemüvegen át, szinte lehetetlen a választás. Néhány hete, Rudas Feri bácsi 90. születésnapjára összeállított videóban hallhattuk, hogy szerinte az 1948/49-es bajnok Fradi volt minden idők legjobbja, hiszen olyan klasszisok alkották, akik néhány év múlva meghatározói voltak a magyar labdarúgás aranycsapatának. De akkor miként határozhatjuk meg az 1937-es vagy az 1965-ös Fradit, vagy éppen az 1968-ast, melynek az összeállítását a ma élő nemzedék úgy fújja mint az indulónkat? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.IV.14. Ferencváros – Videoton 1:0
A Videoton egyenrangú ellenfele volt a Ferencvárosnak
Bajnoki címvédőként, egy aranylabdás labdarugóval és több világválogatott játékossal nekifutni egy új bajnokságnak úgy, hogy közben már négy fordulón túljutottunk a VVK-ban (1968 nyitányaként a Liverpoolt búcsúztattuk!), ráadásul az előbbiek miatt szinte az egész világ a Fradira volt kíváncsi, nem egy könnyű edzői feladat. Főleg akkor ha a játékosok között sincs minden rendben és sérülések is akadályozzák a felkészülést. Ezek közül is elsősorban Géczi Pistát várta már vissza a csapat, és bár Takács Béla jól helyettesítette, Géczi rutinja plusz magabiztosságot adott a védősornak. Ahogy már említettem, 1968-at a Liverpool kiverésével kezdtük majd februárban a csapat összecsomagolt és meg sem állt Dél-Amerikáig, ahol több mint két hétig vendégeskedett.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.III.27. VVK, Athletic Bilbao – Ferencváros 1:2
Idegenben győzött és továbbjutott a magyar bajnok
Az 1967/68-as VVK sorozat negyedik fordulójának első mérkőzése után, amit csapatunk nagy csatában 2:1-re nyert meg, az edzőnk, Lakat Károly dr. röviden csak ennyit mondott: „nagyon nehéz dolgunk lesz a visszavágón”. Az első mérkőzés láttán, ezt nem csupán a kötelező óvatosság mondatta a nagyszerű mesterrel, hanem az aggódás is, főleg a bekapott gól miatt. Ettől függetlenül, ha az első mérkőzésen a csapat kihasználja a kínálkozó lehetőségeket, akkor sokkal nagyobb előny birtokában utazhattunk volna baszk fővárosba, Bilbaóba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.III.13. VVK, Ferencváros – Athletic Bilbao 2:1
Csak az első félidőben elégített ki a magyar bajnok
Ismétlés a tudás atyja? – kérdezhetné a kedves olvasó, ha ismét azt kellene olvasnia, hogy vajon az 1967-es és az 1968-as bajnok Ferencváros, vajon 1968. március 13.-án miért az VVK küzdelmeiben vesz részt. Pedig néhány mondatot muszáj rászánni, mert éppen a Ferencváros egyik legsikeresebb periódusában döntöttek úgy a magyar foci irányítói, hogy átvéve a szovjet mintát, nem hódolnak tovább az „imperialista” ősz/tavasz lebonyolítási rendszernek, és egyedi módon, a tavasz/ősz rendszert vezetik be, ezzel is nehezebbé téve a magyar klubcsapatok, valamint a Ferencváros történelmét valamilyen szinten feldolgozni kívánók „életét”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.I.9. VVK, Liverpool – Ferencváros 0:1
A havas pályán, Albert nélkül is jobb volt a Fradi. A kapuban Havasi, előtte Strong
Remek küzdelem, pompás győzelem
1968, 1974, 1970 – vajon mi köti össze ezt a három dátumot? A Ferencváros történelmében jártás olvasónak nem nehéz azonosságot találni, sokan biztosan rávágják: Liverpool! Ezen felül meg büszkén hozzá is tehetnénk, hogy a háromszori találkozásból kétszer a Fradi jutott tovább, egyedül az 1970-es összecsapás (0:1; 1:1) hozott sikert a vörös ördögök számára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
