Néhány órával a kezdés előtt egy majdnem napra pontosan két évvel ezelőtti mérkőzés jutott az eszembe. Az ellenfél akkor is a Puskás Akadémia volt és Székesfehérváron kikaptunk 3-1-re. Talán ennyi információ elég is ahhoz, hogy tudjuk, az a mérkőzés nem a vereség miatt „emlékezetes”, hanem Akeem Adams tragédiája miatt. Előtte egy héttel az Újpestet vertük egy emlékezetes derbin, majd jött a szerdai edzés és a világ megváltozott. Ilyen előzmények után – utólag már tudva – nem a legjobb idegi állapotban léptünk a pályára és szenvedtünk sima vereséget. Utána már nem is sikerült rendezni a sorainkat, mely végül is Moniz távozásához és Doll érkezéséhez vezetett. Mi köze van a két évvel ezelőtti mérkőzésnek a maihoz? Tulajdonképpen semmi, bár az ember emlékezete mindig tudja, hogy adott pillanatban miért is vezényli a gondolatainkat egy régebbi történéshez. Most talán csak figyelmeztetni akart, hogy hiába az eddigi győzelmi széria, egyszer úgyis szembe kell néznünk Murphy örök igazságával, mely szerint ami működik, az egyszer biztosan el fog romlani. Az elmúlt napok Fradi-láza után, mely lassan a halhatatlanok közé emelték a csapatot még olyan „elvakult” Fradi szurkolónak is mint én, már kezdett kellemetlen lenni. Ma nem tudtam úgy kinyitni egyetlen újságot sem, ahol nem a csapat győzelmi szériájáról értekeztek volna és nem tették volna fel a költői kérdést, miszerint ki tudja megállí­tani Thomas Doll vezényelte Fradit. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →