Szolnok elleni gólösszefoglalók
2015.IV.29. MK, Ferencváros – Szolnoki MÁV: 1-1
A Szolnok bevette a Fradi kapuját, de a csoda elmaradt – jön az „álomdöntő”
Döntetlen a visszavágón, a Videoton vár a Magyar Kupa fináléjában Thomas Doll együttesére.
A Magyar Kupa elődöntőjének visszavágóján a Ferencváros 1–1-es döntetlent játszott a Szolnoki MÁV-val, így 3–1-es összesítéssel bejutott a fináléba, ahol a Videotonnal találkozik majd.
„Két évet vissza kell hoznom” – interjú Megyeri Balázzsal
Az Olympiakosz Pireusz és 25 éves magyar kapusa sorozatban ötödik alkalommal lett görög bajnok a közelmúltban – jóval a bajnokság befejezése előtt. Akárhogy is nézzük, ezzel a legeredményesebb magyar légiósnak számít. Csapata hosszú ideje dominál a helyi bajnokságban, ő azonban csak az első három évben védett annyit, ami elégedettséggel töltheti el. Azt mondja, megérte öt évvel ezelőtt Athénba szerződnie, nem bánta meg, ugyanakkor a nyáron lejáró szerződése miatt fordulópont következik a pályafutásában. Megyeri Balázzsal az Olympiakosz stadionjában beszélgettünk.
A Ferencváros nagy sorozatai II.
Veretlenségi szériák a bajnoki pontvadászatban
“Ó kapitány…kapitányom!…” – 19.
Egy különös szövetségi kapitányi kategória: „futottak még…”
Hogy a magyar futball voltaképpen a kezdetek óta tartó (1901) szárnyalása nem is annyira a két elveszített vb-döntő (1938, 1954) után, hanem az 1969. decemberi, marseille-i vereséggel tört meg (és tart gyakorlatilag – kis szünetekkel – mind a mai napig) az a szövetségi kapitányok cseréjének gyakoriságán is hajszálpontosan nyomon követhető.
Ha csak Sebes Gusztáv 1949-es színrelépésétől indulok, akkor Sós Károly 1969-es búcsújáig is találok két olyan masszív korszakot (Sebes 66 meccs, Baróti 117 meccs), amely részint a bizalomról, részint a kiegyensúlyozottságról, részint a tudatos kapitányválasztásról tanúskodik.
Az igazi káosz akkor uralta el a sportágat, amikor a csehszlovákok itthon tartottak bennünket az 1970-es mexikói világbajnokságról. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aranylábúak – Zalka András meséli…
Köztudott, hogy a hatvanas évek Fradi-sikereiben milyen nagy szerepe volt az edzőknek, elsősorban Mészáros Józsefnek és dr. Lakat Károlynak. De az eredményeket a kölyök-, az ifjúsági és a tartalékcsapat mestereinek is köszönhetjük, akikre kevesebb fény esett.
Az egyik ilyen edző Zalka András volt, aki a Testnevelési Főiskolán betöltött tanári állása mellett a Fradi első csapatánál, majd az ifjúságiaknál is nagyszerű munkát végzett.
Emlékeimben Zalka úgy jelenik meg, ahogy tréningruhában magányosan ül a földön a Gyáli úti „hátsó földes” pályán a deszkapalánk mellett, a közönséggel szemközti oldalon és figyeli az ifjúsági csapat játékát a vasárnapi matinén.
A kiváló sportújságíró, egykor a Fradi-ifi szépreményű csatára, Lakat T. Károly 17 évesen került a keze alá. így emlékezik:
– Bandi bácsi egyike volt azoknak, akik a legnagyobb benyomást tették rám. Játékosként ilyen nagy tudású edzővel korábban nem találkoztam. Úgy éreztük, mintha Helenio Herrerához kerültünk volna. Ő volt az első, aki táblára rajzolta és úgy magyarázta el nekünk a taktikát. Korát megelőzve teljes letámadást követelt tőlünk attól kezdve, hogy az ellenfél kapusa kidobta a labdát. Amellett, hogy kiváló tréner volt, nagyon jól is rúgott. Gyakran versenyeztünk abban, ki tudja többször az alapvonalról külsővel a kapuba csavarni a labdát anélkül, hogy az leesne.
És most Zalka Andrásé a szó. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Gálaelődás
Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen gála után nem találom a szavakat. Mintha lebénultam volna, három órával a bírói hármas sípszó után csak ülök a gép előtt és képtelen vagyok egyetlen értelmes mondatot is kipréselni magamból. Tudom, hogy a felhőtlen öröm néha gúzsba köti az embert. Egy régi bölcselet szerint ha az öröm nincs megosztva, az fiatalon hal meg. Pedig a boldogságnak mindig tárgya van, mert mindig valami miatt vagy boldog. Egy olyan érzelem, melynek létezése egy külső dologtól függ. Az örömnek viszont nincs tárgya. Létezik benned anélkül, hogy bármilyen megmagyarázható érved lenne. Az ő létezése hasonlít a Napéhoz. Éget, hála a saját szíve tüzelésének. Akik ma kint voltunk a Szentélyben a nap égető sugaraival kísérve egy olyan boldog 90 percet élhettünk át, melyről ha ókori görög verselő lennék, ódákat zengenék. De nem vagyok sem görög, sem költő, csak egy “öregedő” Fradista, akinek 2015 tavasza a legszebb emlékeit idézi meg. Ugye emlékeztek 1992 tavaszára? Akkor ha jól emlékszem 13 győzelem mellett 2 döntetlennel értünk a csúcsra. Akkor Diósgyőrben volt a gálaelőadás, ma meg a Groupama Arénában. És nem csak a mérkőzésen, de előtte is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK