Marek Heinz bízik benne, hogy a szezon végén mindenki elégedett lesz
A 2010/11-es szezon pályáralépő játékosai és góllövői
Magyarok a futball-világbajnokságokon
Albert Flórián (1941)
1962-ben három, 1966-ban négy mérkőzésen játszott.
Világviszonylatban is a legnagyobb futballisták közé tartozott. Egész pályafutása alatt a Ferencvárosban játszott. Tizenhét évesen mutatkozott be az első osztályban, s rögtön két gólt lőtt. Egy évre rá már a nagyválogatottban terelgette a labdát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Zöld-fehér forgácsok: Vallomás a Fradiról
Amikor a Kairosz Kiadó vezetője, Bedő György megpendítette, nem írnék-e egy vallomásos emlékezést a Fradiról, kapva-kaptam ajánlatán. Általában irodalomtörténeti elemzéseket írok és beszámolókat unokáimról, de a Fradi életem nagy szerelme
– remélem, feleségem megbocsájt ezért -, s akkor éppen a másodosztályba toloncolta a Kisteleki-klán, s rajta köszörülték a nyelvüket a Nemzeti Sport szakírói, élen a rovatvezetővel. Azt akartam elmondani, a Fradi akkor is Fradi, ha éppen „alant” van, ezért lett a könyv címe: Fradi szívvel hegyen, völgyben. Így jelent meg a Kairosznál.
Amikor író apám – a Fradi számára is nagy szerelem volt és maradt – először vitt az Üllői úti pályára, még álltak a falelátók. A Fradi öregfiúk Ausztria öregfiaival játszottak, ki is kaptak, de nem az eredmény volt a lényeg, hanem a többnyire idősebbekből álló nézősereg gyönyörűsége, a hajdani kedvencekkel és ellenfelekkel való találkozás. A következő héten már magától értetődő volt, hogy a Fradi-pályára megyünk. az EMTK ellen játszott a csapat, a frissen igazolt Deákkal centerben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Interjú Gerstl Alexander-rel
Az üllői129 szerkesztője beszélgetett Gerstl Alexander-rel, aki Kevin McCabe napi képviseletét látja el a Ferencvárosnál. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Az elátkozott második forduló
Nem volt olyan bajnoki rajt az elmúlt közel negyven évben, hogy ne vártam volna izgatottan és feszülten a nyitómérkőzést. Azoknak mindig volt valami megmagyarázhatatlan kisugárzása. Hosszú várakozás, felfokozott hangulat, új játékosok, sok esetben új edző – ezek mind közrejátszottak ahhoz, hogy a bajnoki nyitányok mindig emlékezetesek maradjanak. Főleg azok, ahol olyan győzelmek és olyan bemutatkozások társultak, melyek az egész Ferencváros történelmére jelentős hatással voltak.
Ehhez, ha még hozzávesszük, hogy a bajnoki nyitányok általában jól szoktak sikerülni a Fradinak (főleg a Szentélyben), akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy a fociínség mellett a győzelmi mámor semmivel sem pótolható érzése tette emlékezetessé az első mérkőzéseket. Jegyzetem címéből könnyen ki lehet találni, hogy elsősorban nem ezekről szeretnék értekezni, hanem a folytatásról. Nem is tehetek másként, hiszen a jelenleg bajnokságban is a második forduló következik. Ráadásul egy olyan első mérkőzés után, amit nagyon vártunk, és ahol egy új és átalakuló félben lévő Ferencváros nyert úgy 2:1-re, hogy a lefújás után percekig zúgott a taps a lelátón. A „csoda” az egészben az volt, hogy nem elsősorban a játékot díjazta a közönség, hanem azt, hogy hosszú évek után sokan érezték úgy, újra van egy szerethető csapatunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Brazil-magyar futballcsaták
A Fradi Dél-Amerikában (1929,1931)
Végigtekintettük a magyar és a brazil válogatott hivatalos mérkőzéseit, az olimpiai csapatok küzdelmeit, következzenek a felkészülési meccsek, barátságos találkozók.
Magyarországon 1926-ban bevezették – pontosabban szólva engedélyezték – a profizmust a labdarúgásban. Egyrészt a külföldi példák ösztönözték erre az MLSZ-t, másrészt a külföld felé kacsingató focisták itthon tartása volt a cél. A szervezeten belül profi és amatőr al-szövetség jött létre. Az 1926-27-es „profi” bajnokság első osztályában tíz csapat vett részt, ebből nyolc volt budapesti. Az első győztes a Ferencváros FC lett, az Újpest FC előtt.
Orth és társai – Orth – Schlosser – Zsák
Slózi a budai Fehér Sas téri polgári iskolát magánúton végezte el. Utána kinevezték segédhivatali tisztviselőnek, a városházán.
Csak a „fényes és biztos” állás után tartották meg az esküvőt, és állhatott Elza fehér fátyolban Imre mellett a Kossuth Lajos utcai Streliczky fényképész lencséje elé.
Elza és a futball töltötte be ettől kezdve az egész életét. Az ifjú Schlosserné igazi „futball-feleségként” intézte a család ügyeit. A fiatalasszony büszke volt a férjére. Fényképét barátnőinek sűrűn mutogatta :
– Ez a férjem … A Slózi. .. Tudod, milyen gyönyörű görbe lába van!
A Schlosser-féle görbe láb egyszeribe stílszerűvé vált. A gyerekek utánozták a járását. Sokszor úgy tűnt, mintha csupa angolkóros, hajlott lábú gyerek rúgná a grundokon a labdát.
Az FTC és a válogatott csapat mérkőzéseire sokan Schlosser játéka miatt mentek ki. A régi idők pesti, különösen Franzstadti -ferencvárosi – polgárai előtt valóságos nemzeti hősnek számított.
A lelátóról jelentem: ez egy szerethető CSAPAT
Tegnap ismét jó érzés volt a szentélyben szurkolónak lenni.
Mielőtt belekezdenék gondolataim megosztásába, szeretném leszögezni, hogy nem azért ragadtam klaviatúrát, hogy elvegyem a fotelszurkoló kenyerét. Csak igazságtalannal tartottam volna, ha a pozitív változásokról nem esne szó, hiszen utoljára szintén a szezonkezdet kapcsán írtam, tavasszal. Akkor röviden és képekkel alátámasztva azt, hogy semmibe veszik a saját szurkolóikat a Fradi vezetők.
Tegnap már a parkolóba meglepetés ért, nemcsak a jegyszedő volt a régi, ismerős arc, hanem a parkolási árak is visszatértek, a rablás előtti kulturált 500-as szintre. Míg a szokásos találka helyünkön –mely a székházon lévő FTC felirattal szembeni a korlátot jelenti- vártam barátaimat, érdekes kép tárult elém. A shop (itt feltehetőleg nem vásárlók, hanem kártyára várók sorakoztak) és a pénztárak előtt kígyózó sorok, mellett érdemes a székházba bejutókra is egy pillantást vetni. Talán egy külön tanulmányt is megérne, hogy hol fér el annyi ember –egy fél szektort biztos megtöltenének-, és miért jó olyan helyről mérkőzést nézni, ahonnét a lelátói hangulatból semmit sem lehet érezni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Lesz ez még jobb is!

A fotelszurkoló évfordulóhoz érkezett. Pontosan egy évvel ezelőtt jelent meg az első jegyzetem, „Egy fotelszurkoló feljegyzései, avagy a szombat reggeli gyomorgörcs” címmel. Akkor még nem terveztem sorozatot, csak készültem a 2009-es szezon első mérkőzésére, és olyan feszültségek tomboltak bennem, hogy muszáj volt valahogy kiereszteni a gőzt.
Így utólag egy kis magyarázkodás is volt benne, hiszen akkor még életben volt az a fogadalmam, amit 2003-ban tettem – a sokunk számára tragikus kimenetelű Debrecen elleni mérkőzés után -, és mely miatt hat évig nem tettem be a lábam a Szentélybe. Talán nem kellett volna magyarázkodnom, de a 2009-es bajnoki nyitány annyira feltüzelt mindenkit, hogy egy kicsit szégyelltem magam azért, mert kivonom magam belőle, és a fotel kényelméből szemlélem a visszatérésünket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....



HOZZÁSZÓLÁSOK