1971/72
1972.IV.15. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0:2
Biztos vagyok benne, hogy kortól függetlenül minden Fradi szurkolónak van olyan idegenbeli derbi az emlékeiben, amit soha nem felejt. A legidősebb korosztály első emlékei a harmincas évekhez köthetők, és ha 1932. április 10, akkor a Megyeri úton 5:0-s győzelem. Ráadásul 100 %-s bajnokság – lehet ezt feledni?! Maradjunk a Megyeri úton, de hagyjuk meg az 5:0-s Fradi győzelmet és ugorjunk a háború kezdeti évéhez, 1940. november 13-hoz, amikor Sárosi doktor mesterhármasával, amit Finta és Kalocsay toldott meg, nyertük meg fölényesen a derbit. Az meg csupán a véletlen műve (vagy talán nem is az?), hogy a bajnokság végén, ha nem is hibátlanul, de 11 pontos előnnyel, 113 lőtt góllal nyertük meg a bajnoki címet. A következő derbire sokan nem csak az eredmény miatt emlékeznek. 1949. szeptember 18-án az Újpest otthonában nyertünk 4:1-re, mely mérkőzésen sokak szerint Kocsis Sanyi addigi pályafutása legjobb mérkőzését játszotta. Az örömbe utólag üröm is vegyült, hiszen ez a mérkőzés volt hét évig az utolsó Ferencváros-Újpest. A Fradi egy évig ÉDOSZ, majd Bp. Kinizsi, az Újpest meg Bp. Dózsa néven szerepelt a bajnokságban. Minél gyorsabban hagyjuk is el ezeket a borzalmas éveket, még akkor is, ha sokak számára éppen a Rákosi rendszer hozta el a legnagyobb sikereket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1972.IV.12. MNK, Videoton – Ferencváros 2:3
1972.IV.9. Ferencváros – Haladás 3:1
1972.IV.5. UEFA, Ferencváros – Wolverhampton 2:2
A média lélekromboló mai világába, ha meghalljuk azt a szót, hogy farkasok, valószínűleg nem Piroska története jut az eszünkbe, hanem valamelyik borzalmas Hollywoodi vérfarkas történet, ahol jellemzően emberek alakulnak át vámpír farkassá és előszeretettel kergetnek fiatal, és lehetőleg szőke tini lányokat.
Akik esetleg ezután egy vámpírmesét várnak, bizony csalódniuk kell, mert egyrészt nagyon nem szeretem őket, másrészt mégis csak egy Fradival foglalkozó honlap muzeális lapszemléjét szerkesztem. Ha most megkérdeznék, hogy akkor minek említettem meg a farkasokat, már kész is va rá a válaszom: Wolwes. Hosszabb nevükön Wolverhampton Wanderers FC. A Fradi múltját ismerők meg ezek után már tudni fogják, hogy a muzeális kalandozásunk éve 1972, az esemény meg az UEFA negyeddöntő első mérkőzése. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1972.IV.1. Ferencváros – DVTK 0:1
Nem életcélja a labdarúgás
1972.III.29. Magyarország – NSZK 0:2
1972.III.22. UEFA, Zeljeznicar – Ferencváros 1:2
Az első mérkőzésről szóló beszámolómat azzal kezdtem, hogy még nem fordult velem elő, hogy egy vesztes mérkőzésről kelljen írnom. Az 1972-es UEFA sorozat negyedik fordulójában hazai pályán kaptunk ki a jugoszláv csapattól, és a mérkőzésről beszámoló sportújság is azt írta, a Fradinak nagyon kevés reménye maradt a továbbjutásra. Csanádi Ferenc csapata szerencsére ezt teljesen másként gondolta.
Annak ellenére, hogy a Fradi minden tekintetben erősebb csapat volt, de azt mindenki tudta, hogy vesztes állásból, egy jugoszláv, vagyis inkább boszniai csapat ellen, idegenben nem egy leányálom továbbjutni. Félelmetes hangulat, ahol nem csak a vendégcsapat érzi „rosszul” magát, de általában a bírókra is hatást gyakorol. Az UEFA egy olasz bíróra, Gonellára bízta a dirigensi posztot, aki bár otthon hozzászokhatott a vehemenciához, ezen a mérkőzésen nem nagyon tudta kezelni a hazaiak indulatos játékát, ráadásul a hosszabbításban egy teljesen szabályos gólunkat nem is adott meg. De ne fussunk annyira előre, bevezetésképpen néhány szót a hazai csapatról. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1972.III.19. Komló – Ferencváros 1:0
1972.III.15. MNK, MTK – Ferencváros 0:0
