Pósa Béla

1941.VIII.24. Ferencváros – Kispest 11:5

Négyes szuper, Koncert szuper és Csúcs szuper = Csúcsteljesí­tmények. Mielőtt bárki is azt hinné, hogy itt valami zenei koktél összeállí­tása, vagy esetleg egy zenei koncert szervezése van folyamatban, azt sajnos el kell, hogy szomorí­tsam, bár egy Loreena McKennitt koncertre nagyon is vevő lennék, de a mai napon egy elég vegyes érzelmű muzeális lapszemle fog kibontakozni. Ehhez a váltakozó hangulathoz elegendő ránézni a cí­mben szereplő végeredményre, hogy mosolyt csaljon az arcunkra, de ha megnézzük a dátumot melyet 1941-el társí­tani fogunk, egyből más megvilágí­tásra kerülnek az események. Visszatérve a szuper jelzőkhöz, természetesen nem véletlenül használtam őket indí­tónak, hiszen az 1941. augusztus 24-i, Kispest elleni 11:5-s végeredménnyel végződő találkozó egy igazi csúcs, bár a fenti jelzőket az akkori újság reklámjából idéztem, ahol különböző minőségű rádiókat ajánlanak a sportot szerető olvasók részére. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1940/41: Játékosrangsor

Nemzeti Sport: AZ ÉV „TIZENEGYE”

Sporthírlap: Osztályozókönyvünk csapata

Nemzeti Sport: Gyetvai az ősz során 10-szer kapott helyet a Hét tizenegyében
Sporthírlap: Gyetvai volt az őszi idény legjobb játékosa

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1940 – A KK döntőbe jutott csapat

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1940 – Nyolc Fradista a válogatottban

Csikós Gyula

1940. március 31., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-SVÁJC 3:0 (2:0)
vezette: Podubski (jugoszláv)
Góllövő: Sárosi(2), Sütő
Magyarország: Csikós (Ferencváros) – Pákozdi (Elektromos), Sárosi III. (Ferencváros), Biró (Hungária) – Király (Gamma), Balogh (Újpest) – Kincses (Kispest), Sütő (Gamma), Sárosi (Ferencváros), Dudás (Hungária), Kalocsay (Kispest)
Szövetségi kapitány: Ginzery Dénes Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1940.XI.17. Kispest – Ferencváros 3:4

Mindig szerettem úgy gondoltam, hogy a muzeális bajnoki beharangozó mérkőzését nem célzottan választom (vagy szerkesztőtársam nem célzottan ajánlja). Egy-két évvel ezelőtt még talán igaz is volt, főleg akkor amikor még kevés „kordokumentum” állt rendelkezésünkre, bár akkor is ügyeltem arra, hogy lehetőleg ne vereséggel hangolódjunk a soros bajnoki mérkőzésünkre. A választás során azt is szerettem volna elkerülni, hogy az eredménnyel bármit is „üzenjek”, hiszen a foci nem egy e-mail szolgálgatás és nem is egy távirat. Azt persze nem állí­tom, hogy ezekben a választásokban a reményeim nem jelentek meg. Tudom jól, hogy a felkészülés során, amikor először olvastam el a kiválasztott mérkőzés tudósí­tását, szinte mindig olyan utalásokat is kerestem, mellyel (ha még nem is szándékosan), de utalni lehet a jelenre is. A Kispest-Honvéd elleni vasárnapi bajnokink muzeális beharangozójára is egy olyan mérkőzést találtam (vagy inkább kerestem), ahol az akkori Nemzeti Sport főcí­mének elolvasása után már tudtam, megtaláltam az „igazit”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK