lalolib
2015 – Az út kezdete I.
Amennyiben a magyar labdarúgás irányítói a létszámcsökkentés mellett bevezették volna a tavasz/ősz lebonyolítási rendszert akkor a Fradisták karácsonyfáján nem valami retro csúcsdísz tört volna az ég felé, hanem egy 29 szám pompázatos ragyogása töltötte volna be a meghitt családi estéket. Azt persze már régóta tudjuk, hogy a fociban nincs „ha” (mellesleg a hétköznapokban sem ajánlatos így kezdeni egy mondatot), de mégis jó érzés eljátszani a gondolattal, már csak azért is, mert amit a Ferencvárosi labdarúgás 2015-ben teljesített, arra már nagyon régen nem volt példa. Olyan mélyen nem szoktam foglalkozni a számok rejtelmeivel (az szerkesztőtársam specialitása), de abban biztos vagyok, hogy bár az ilyen fajta összehasonlításoknak nincs túl sok gyakorlati értelme, egészen a hatvanas évekig kéne visszanyúlnunk. De mivel még a látszatát is szeretném elkerülni annak, hogy az „aranylábú gyerekek” dicsőséges korszakát bármilyen összehasonlításban mérlegre tegyem a jelennel, így inkább maradok a 2015-s évnél. Annyit azért „megengedek” magamnak, hogy átvéve a hatvanas évek tavasz/ősz rendszerét, egyben próbálom értékelni az esztendőt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Advent negyedik gyertyalángja – Számvetés és üzenet
Advent negyedik angyalának látogatása üzenettel is bír és rövid számvetésre is késztet. Vajon mi mennyivel járultunk hozzá a múltunk ápolásához, a jelenünk nehézségeinek leküzdéséhez és a jövőnk ígéretéhez? Vajon a Tempó Fradi mit is tudott letenni a Fradi család közös asztalára, vajon mi mennyire segítettük advent negyedik angyalának küldetését? 2015 mozgalmas év volt a Tempó Fradi! számára. Februárban Tapolcán megrendeztük az I. Novák Dezső utánpótlás labdarúgó tornát, mellyel méltón emlékeztünk meg a Ferencvárosi labdarúgás legendás egyéniségre. November végén egy másik legendának állítottunk emléket a Tizedes utcában. dr. Lakat Károly játékosként és edzőként is maradandót alkotott, a Fradi család jelenlétében felavatott emléktábla örökké meg fogja őrizni a Tanár úr emlékét. Ezek mellett tovább bővült az oldalunk adatbázisa, több száz adatlappal, mérkőzéssel, képpel és videóval egészítettük ki szeretett klubunk 115 éves történetét és teljessé vált a magyar labdarúgó válogatott mérkőzéseit Fradi szemmel feldolgozott eredménylistája, beszámolókkal, képekkel és videókkal kiegészítve. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Elfogytunk a végére
Szolón, az ókori görög demokrácia atyja mondta, hogy „ahhoz, hogy az ember győzni tudjon, hozzátartozik, hogy tudjon veszíteni is”. Az a kedves olvasó, aki esetleg nem látta a tegnap esti mérkőzést és esetleg a foteles jegyzetemből akar értesülni az eredményről, annak az előbbi idézet bölcselet elolvasása „doszta” elegendő ahhoz, hogy a böngésző jobb felső sarkában lévő „X” gombra kattintson. Legszívesebb én is ezt tenném, teljesen fölösleges advent harmadik vasárnapján rossz érzéssel fogadni a közénk szálló angyalt, aki kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében…épp olyan erővel, épp olyan tisztán ahogy tegnap este a Groupama Arénát körbeölelte a zöld-fehér szeretet. És ez akkor is így van és így is marad addig amíg létezik az igazi Fradizmus. Annak nincs köze egy elvesztett mérkőzéshez, egy szomorú évzáróhoz, amit nem pontosan így terveztünk, de valahogy a sors úgy gondolta, jobb ha időben szól, ha időben figyelmeztet minket, hogy még van dolgunk bőven és ami a tegnapi napig olyan szépnek és varázslatosnak látszott, ott bizony vannak még olyan porszemecskék, melyek megakadályozhatják a tökéletes működést. Ettől még nem dől össze a világ, az alapok továbbra is erősek, de amit eddig lazán elintézünk egy „ráérünk arra még” mondattal, a tegnap esti vereség után már tudjuk, a közelgő tél szorításában a csapat megerősítése lesz a vezetők legfontosabb feladata. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Advent harmadik gyertyalángja – A bátorság próbája
Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnapon egy fehér ragyogó angyal jön le a földre, jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése. Adventi gyertyák színei az örömöt a szeretetet, és a boldogságot szimbolizálja. Ezen a vasárnapon már előre lehet örülni karácsony eljövetelének. A gyertyagyújtás után ne csak azon gondolkodjunk el, mi okoz nekünk örömet, és minek örülnénk karácsonykor, hanem azon is, hogy mi mit tehetünk mások öröméért. Advent harmadik hete a bátorság próbája is. Arra figyelmeztet, hogy ideje szembenézni önmagunkkal, különösen az árnyékainkkal és a félelmeinkkel, hiszen azok csak így oldódhatnak fel. Legyen merszünk felvállalni azt, amit valójában szeretnénk. Hozzuk meg régóta halogatott döntéseinket, és ha kell, lépjünk tovább. A három lelkierő: akarat, érzelem, gondolat szétválása félelemmel tölti el az embert, mindezek egyensúlyba hozatalához a bátorság angyalának a segítségét kérhetjük. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Jön a 216. derbi!
Minden a hét elején kezdődött. Ahogy elmúlt a Paks elleni mérkőzés okozta kábulat és örömmel konstatáltam, hogy a lábamban is kiolvadt a jég, szép lassan rájöttem, hogy kivel is játszunk a következő fordulóban. Eleinte furcsa bizsergést éreztem, de mivel nem most készülök először a derbire, tudtam, hogy ez még csak a kezdett. Folytatódott a hajnali ébredéssel, mikor is tíz percenként lejátszottam magamban a mérkőzést. Nem árulok el túl nagy titkot, de mindig nyertünk. Annak ellenére, hogy sajnos az agyam azon része, mely tárolja az emlékeket, mostanság sűrűn becsap, de az elmúlt 30 év Dózsa elleni derbikből az elmúlt napokban egyre több jött elő. Az persze megint érdekes, hogy a vesztes mérkőzések (tán voltak ilyenek?) nem nagyon akartak a szemem elé tárulni, de ez talán érthető is. A Fradisták számára biztosan. Mert szombaton nem csak egy mérkőzés lesz, hanem „a” mérkőzés, mely keretbe foglalja zöld-fehér hitünket, a 115 éves dicső múltunkat. Sokan megpróbálták már megfejteni a titkot, de nem sikerült. Ezért nem is kísérletezem vele, mert nincs értelme. Ha véletlenül rá is találnék a megoldásra, azzal megölném a bizsergést, a feszült izgalmat is, azt meg végképp nem szeretném. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Így kell erősödni!
A volt Fradi-edző állítja, azért távozott, mert nem jutott egyezségre a tulajdonossal
Visszatérne Magyarországra Bobby Davison, akit nem lep meg Nagy Ádám kiváló játéka
Feljegyzések a fotelból – Zimankós ötös
Utoljára 1992. június 20-án voltam idegenbeli mérkőzésen. Előtte sem fordult elő sokszor, számomra egy Fradi meccs mindig az Üllői út 129-t jelentette és jelenti a mai napig is. Tudom, hogy ez joggal kritizálható álláspont (amit el is fogadok), de vidékiként nekem mindig ünnep volt „felmenni” Pestre még akkor is, ha számomra egy kissé idegen és rideg volt a nyüzsgő főváros (a mai napig az). 23 évnek kellett eltelnie, hogy „kimozduljak” a Szentély ölelő karjaiból. Ehhez persze több összetevőnek kellett olyan remekül összejátszania, mint a Fradi csatárainak a második gólunknál. Kellett hozzá az, hogy a magyar labdarúgás érdekeit képviselő és az adózók pénzéből fenntartott televízió ne közvetítse élőben a Ferencváros mérkőzését. Ettől még nem mozdultam volna ki a meleg szobából, de most szerkesztőtársam döntött úgy, hogy „lejön” Kalocsára, és ha már itt van, akkor a baráti találkozót összekössük egy paksi látogatással. Elsőre jól hangzott a program, de mikor felkapaszkodtunk a vendég szektor vastribünjére, már éreztük, hogy a decemberi metsző szél nem biztos, hogy emlékezetessé fogja tenni a szombat délutánunkat. Pedig zimankó ide vagy oda, végül is egy remek délutáni programnak bizonyult a paksi vendégeskedés. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Advent második gyertyalángja – Az emlékek serlege
Ezen a napon érkezik meg a második angyal, kezében adományokkal. Érkezéséért, hogy ne tévedjen el, gyújtjuk meg a második gyertyát. Az angyal célja, hogy megtöltse a nap sugaraiból készült serleget. Ezért körbejárja a Földet, minden házba bekopog, mert valami egyedi és különleges dolgot keres. Ez pedig a tiszta szeretet az emberi szívben. Ezt a szeretetet gyűjti össze a napsugár serlegébe és viszi fel az égiekhez. Oda viszi, ahol már nagyon várnak rá: az égiek az összegyűjtött szeretetből fényt készítenek a csillagok számára. Ezzel világítanak egy évig és ha felnézel az égre, akkor ezért láthatod a szeretett csillagokat. Bennük meg ott rejtőznek a szeretteink, a barátaink és azok a legendák akik az eltelt több mint száz év alatt naggyá tették a Ferencvárost. Ők a csillagok fényében figyelnek ránk és óvják lépteinket. Amikor meggyújtjuk advent második gyertyáját, gondoljunk rájuk, hunyjuk be a szemünket és öleljük át az emléküket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Harcoltunk, küzdöttünk, győztünk
Nem könnyű feladat hétköznap reggel, egy kevésbé átaludt éjszaka után megírni a tegnapi mérkőzés „jegyzőkönyvét.” Mégis csak hétköznap van, ráadásul Mikulás bácsi már készülődik a hétvégére, nekem meg 8-kor nyitnom kell az üzletem ajtaját és ahelyett, hogy nyugodt, békés körülmények között örömködnék az újabb rangadón aratott győzelmünkön, a nem mindig kedves vevőket kell kiszolgálnom. Pedig siettem, az otthoni kávémat is kutyafuttában ittam meg (inget is kellett cserélnem miatta) és bár tegnap éjfél magasságában (akkor értünk haza) még úgy terveztem, hogy ha hajnalban kinyílik a szemem, akkor kisunnyogok a konyhába, gyorsan felhörpintek egy kávét és megpróbálom Tabi László gyorsaságában megírni a jegyzetemet, de erre nem került sor. A kiváló író, publicista mondta egyszer a kiadójának, aki számon kérte mert nem adta le időben az írását, hogy szóljon Marikának, hogy négy cukorral kérem a kávét, közben meg fűzzön be egy géppapírt, és amíg szürcsölöm a botrányosan olcsó és rossz kávéját, lediktálom a novellámat. Ilyen gyorsan nekem nem megy, pedig a tegnapi 90 perc még a szemem előtt pereg, ráadásul még 8 óra sincs, így a „Nyitva”-táblát sem kell elfordítani, de az itteni kávéfőző megmakacsolta magát, valami furcsa sistergő hangokat hallok a raktárból, talán ki kéne kapcsolni, de a második kávém nélkül képtelen leszek tovább püfölni a billentyűzetet…Inkább megnézem mi folyik (vagy inkább nem folyik) a raktárban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Kisiklattuk a lokomotívot
A sors néha olyan tüneményes játékra képes, hogy egy Messi-Neymar-Suarez hármasnak is csak a kispadon lenne a helye. Egy hete amikor kikaptunk az MTK ellen (az ország „sxanyija” legalább egy hétig örömködhetett) azzal nem csak a három pont veszett oda, hanem megálljt is parancsolt a több mint egy évig tartó veretlenségi sorozatunknak, mellyel Thomas Doll a Fradi örökranglistáján Lakat Károllyal osztozik a második helyen. Azzal a Lakat Károllyal, aki játékosként az első Debrecen elleni meccsünkön két gólt szerzett (a másik kettőt Sárosi Gyurka vállalta), és akinek emléktábláját pénteken avattuk a Tizedes utca 3. szám alatt. Az MTK elleni vereség arra is jó volt, hogy a magyar média szerezzen magának néhány kattintást az internetes oldalakon, hiszen volt olyan is, aki „közvéleménykutatást” tartott arról, hogy vajon a Fradit mennyire érintette meg a „példa nélkülinek számító két vereség egy héten” eposz. Persze ahhoz füllentenem kéne egy kicsit ha letagadnám, hogy nekünk szurkolóknak is okozott egy-két napos alvajárást, melyből annyi előnyünk azért származott, hogy nem estünk saját magunk önelégültségének a gödrébe. Ettől függetlenül abban is biztos voltam, hogy Doll mesternek elég lesz néhány nap arra, hogy újra a helyes vágányokra terelje a csapatot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
