Muzeális lapszemle
1965.VI.16. VVK, Ferencváros – Manchester United 2:1
VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
Az 1965-s év Angliának és Magyarországnak is szép sikereket hozott Európa labdarúgásában. A BEK-ben a Liverpool és Győr is az elődöntőig jutott, a KEK sorozatot a West Ham United nyerte, a VVK küzdelmeiben meg 1965. június 16-án a döntőbe jutásért, immáron harmadik alkalommal mérte össze erejét a Ferencváros és a Manchester United. Függetlenül a hazai bajnoki címektől, egy klubcsapat igazi elismerése onnan kezdődik, ha eredményesen szerepel egy nemzetközi kupában. Az eredményesség természetesen országonként és időszakonként változó lehet, de a világ labdarúgásának történelmében akkor marad fent örökre egy csapat, ha legalább egyszer sikerül egy nagy, egész Európát átfogó kupaküzdelmet nyernie. A Ferencváros dicső múltja a „hőskorból” fel tudott mutatni két KK-győzelmet (1928, 1937), de mivel ezek specifikus sorozatok voltak, először 1965-ben csillant fel a remény, hogy nagy, és jelentős Európai kupadöntőt nyerhessünk. Utólag talán ezért is furcsa és érthetetlen, hogy a Fradi miért nem számolt előre a döntőbe jutás esélyével, hiszen a már előre lekötött New York-i Torna miatt eleve feladtuk az oda-visszavágós döntő lehetőségét. Amerika meghódítása minden bizonnyal óriási élmény volt a játékosok számára, de kockára szabadott tenni a magyar labdarúgás addigi legnagyobb európai klubsikerének az esélyét? Vagy talán nem is gondolták a Fradi vezetői, hogy egészen a döntőig menetel majd a csapat? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.VI.6. VVK, Ferencváros – Manchester United 1:0
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
1965. júniusa esővel és erős széllel indított. Pillanatok alatt illant el a májusi hőség, az emberek ki sem tudták használni a korán jött kánikulát, a pesti strandokat még csak tisztogatták és a Balaton parti büfék java része is zárva volt. Pedig jó lett volna a kemény tél és a márciusi dunai árvíz után fürdőzni a májusi napsütésben. Ráadásul az újabb esőzések után a Duna megint megáradt, mely főleg Dél-Szlovákiát sújtotta, több magyar lakta falu is víz alá került. Eközben az első amerikai csapatok partra szálltak Dél-Vietnámban, mellyel kezdetét vette egy értelmetlen és számos belső konfliktust hozó 10 éves háború. A hírek hozzánk is elérkeztek, bár annak idején eléggé „megfésülték” azokat az információkat melyeket érdemesnek tartottak közölni. A kezdődő háború és az amerikaiak első űrsétájánál az embereket jobban foglalkoztatta az árvíz, és 1965 tavaszán még a Tenkes kapitánya lázában égett az ország apraja és nagyja. De nem csak Eke Máté és Vajda Veronika szerelméért aggódtunk, hanem a nyári Universiade megrendezése miatt is, melynek előkészületi munkáit nagyban hátráltatta az árvíz. Mindezeken túl az ország zöld-fehér része egész más miatt aggódott 1965. június első napjaiban. Május végén egy remek csatában, egy góllal maradtunk alul a Manchester Uniteddel szemben, mely bizakodást és reményt is adott a budapesti visszavágóra. A döntőbe jutás lehetősége és a hazai kedvencek mellett „élőben” látni a Conelly-Charlton-Law-Best csatársort, a rossz idő ellenére 50 ezer szurkolót csalt ki a Népstadionba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.V.31. VVK, Manchester United – Ferencváros 3:2
VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
Ha leírjuk, vagy meghalljuk a legendás angol csapatnak, a Manchester Unitednek a nevét, a világon sok focikedvelő szíve megdobban még akkor is, ha nem a piros-fehér-kék csapatnak szurkolnak elsődlegesen. Nem tagadom szurkolóként nem hoznak lázba, hiszen számomra a Ferencváros, az FTC és a Fradi a sorrend, de ettől függetlenül a United fantasztikus múltja, és azon sorsfordulók miatt melyek jellemezték klubot és melyek több ponton hasonlatosak a Fradi múltjához szimpatikussá tette őket. A történelem viharai őket sem kímélte, de a Fradihoz hasonlóan a United is mindent túlélt, mert ahogy nálunk a Ferencváros, ők is többet jelentenek egy labdarúgó klubnál. „Jóságos ég, nem tudjuk megcsinálni!” – ez a hétköznapinak tűnő felkiáltás olyan fájdalmat okoz az angol klub híveinek, mint nekünk az ötvenes évek, amikor mindenünket elvették. Mi túléltük, de a United játékosai, edzői és vezetői közül többen 1958. február 6-án München repülőterén (a csapat Belgrádból tartott haza) vesztették életüket, amikor a gépük lezuhant. Az előbb idézet felkiáltás a gép pilótájától származott, aki mindent megpróbált, hogy épségben tegye le a gépet, de sajnos nem sikerült. Ezután a szörnyű tragédia után kellett újjáépíteni a klubot, tovább vinni a csapatot. Több év kellett hozzá, de 1965-re már a régi fényében csillogott a United. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.V.13. VVK, Ferencváros – Athletic Bilbao 3:0
VVK 1965, Út a döntőig: a kupagyőzelem 14 pillanata – a 10. állomás
A labdarúgás története során többször elhangzott már az a mondat, hogy a jó csapatnak szerencséje is van. Maga a szerencse is változó, hiszen vannak esetek, amikor csak a lehetőségét kínálja fel egy csapatnak arra, hogy éljen vele. Egy csapat meg akkor jó, ha ezzel élni is tud.
1965. április 21-én, Bilbaóban, a visszavágó mérkőzés előtt megtartott sorsoláson a szerencse a Fradinak kedvezett. Azokban az években, az európai kupákban még nem vezették be az idegenben lőtt gólok „előnyét” (ez alapján már Bilbaóban továbbjutottunk volna), nem volt hosszabbítás és büntetők sem döntöttek az esetleges továbbjutásról. Azonos gólkülönbségű visszavágó esetén harmadik mérkőzésre került sor, ennek helyszínéről pedig sorsolással döntöttek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.IV.21. VVK, Athletic Bilbao – Ferencváros 2:1
VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
Amikor 1965. április 7-én a bíró hármas sípszavával véget ért a Ferencváros-Bilbao VVK sorozat 4. fordulójának első mérkőzése, mindenki tudta, hogy az egygólos előny birtokában nagyon nehéz visszavágó vár a csapatra a baszkok fővárosában. Jó előjelnek számított, hogy a feszített bajnoki menetrend ellenére, a bilbaói mérkőzést egy hetes „pihenő” előzte meg, amit Mészáros József vezette szakmai stáb megpróbált a lehető legjobban kihasználni. Sérültünk nem volt, így a lehető legjobb összeállításban futhattunk ki a csúszós, mély talajú San Mames stadion gyepére. A mérkőzés előtt hatalmas eső zúdult a városra mely alaposan feláztatta a stadion játékterét. De mielőtt magáról a mérkőzésről esne néhány szó, előtte történt két fontos esemény is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.IV.7. VVK, Ferencváros – Athletic Bilbao 1:0
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
Az 1964/65-ös VVK sorozat „hosszú menetelése” újabb állomásához érkezett. Amikor a harmadik fordulóban az olasz AS Roma csapatán két nyertes mérkőzéssel lépett túl a Fradi, egyre merészebb álmokat kezdett el szövögetni. 1965-ben még dúlt a hidegháború és bár hazánkban csillapodtak az ’56-os forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlások, a kommunista országokat egyetlen nyugati demokráciában sem fogadták tárt karokkal. Ráadásul egy-egy sportsikert a kommunista kormányok mindig az „imperialista hatalmak” feletti végső győzelem előcsarnokának tekintették. Arra mindig szerettem volna választ kapni, hogy vajon milyen érzésekkel szálltak le annak idején Ferihegyen a nyugati országok csapatai. Volt bennük félsz, vagy függetleníteni tudták magukat a politikai ellentétektől és bíztak a sport békés, összetartó erejében? A kérdés főleg annak fényében lehet érdekes, hogy 1965. április 7-én egy olyan népcsoport kiváló csapatával találkoztunk, akiknek valójában soha nem volt önálló hazája, amit a mai napig nehezen dolgoznak fel. Bár a baszkok java részben Spanyolországban élnek (néhány falu „átnyúlik Franciaországba), mégis önálló nyelvvel, kultúrával, szokásokkal, zenével rendelkeznek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.III.17. VVK, Ferencváros – AS Roma 1:0
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
Egy héttel a visszavágó előtt bevettük Rómát, (ami azért nagyon keveseknek sikerült), így az olasz alakulat a március 17.-i visszavágóra egygólos hátránnyal érkezett Budapestre. Bár a történelmi római seregre nem a védekezés volt a jellemző, ráadásul az első mérkőzés eredményéből sem erre lehetett következtetni, de az olasz csapat eleve egy védekező felállásban kezdte a visszavágó mérkőzést. A Róma edzője nagyon megtanulta a Helenio Herrera irányította Internazionale csapata által az 1960-as években kialakított védekező rendszert, a catenaccio-t, hiszen az olasz foci egyik legjobb támadóját, Angelillo-t előzetesen csatárnak jelölte, de ő inkább saját kapuja előtt sepregetett és meg sem próbálta Géczi kapuját bevenni. Pedig a továbbjutáshoz az kellett volna. A „söprögető” posztot az olaszok hozták létre, amikor is a megerősített védekezés és a szigorú, követő emberfogás felügyeletére egy liberót állítottak, aki szabadon játszhatott és akinek az volt a feladata, hogy besegítsen ott, ahol egy-az-egyben megverték valamelyik védőt. A megerősített védelem azonban önmagában nem lett volna garancia a sikerre. Ahhoz kiváló kontrajáték, egy klasszikus irányító és gyors támadók is kellettek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.III.10. VVK, AS Roma – Ferencváros 1:2
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
„Omnes viae Romam ducunt” – Minden út Rómába vezet, tartja a régi mondás. Az ókori rómaiak már tudták (könnyű volt nekik, eltanulták a perzsáktól), hogy egy város csak akkor lehet kereskedelmi és társadalmi központtá tenni, ha mindig út vezet oda. Mint Olaszország és Róma nagy szerelmesének, nekem a kedvenc szállóigén a „Umbilicus Urbis Romae”, vagyis Róma a világ köldöke, mely jelző a legélethűbben fejezi ki a város jelentőségét a történelem, a művészet és a kultúra világában. A harmadik ismertebb mondás szerint „Romát látni és meghalni”, bár ennek eredete már elég kétséges. Vannak akik a babazsúrnak éppen nem nevezhető római birodalomig eredeztetik (annak idején volt is alapja), de sokak szerint inkább Nápolytól „csenték” el a mondást, mely ráadásul nem is olasz eredetű, hiszen azt Goethe írta le az Utazás Itáliában című művében. A mondásokat ismerjük, azt már csak hallomásból, régi anekdotákból, hogy vajon mit is érezhettek a Ferencváros játékosai, amikor repülőgépük egy kis kerülő után, 1965. március 9-én landolt Rómában. Vajon a megérkezés pillanatában felmerült-e bennük, hogy a Trevi-kút, a Szent Péter-bazilika, a Viktor Emanuel-emlékmű, a Forum Romanum, a Colosseum és a Pantheon várná őket, ha aznap este nem kéne megmérkőzniük az AS Roma csapatával, a VVK sorozat harmadik fordulójában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1964.XI.18. VVK, Ferencváros – Wiener SC 2:0
VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
1964. november 18-án az ősz a gorombább arcát mutatta. A Népstadionban kilátogató 40 ezer néző idézhette volna George R. R. Martin, A tűz és jég dalában (sorozatban Trónok harca) szereplő Stark-ház mottóját: „Közeleg a tél” – de 1964-ben az író még csak a középiskolát koptatta, és már akkor is rémtörténetek írásával egészítette ki a zsebpénzét, de a regényfolyam megjelenésére még sok évet kellett várni. Az esős, szeles és hideg idő sem tudta visszatartani a szurkolókat, hogy az év utolsó mérkőzésén, a továbbjutás reményében biztassák a csapatot. A második mérkőzés után a Fradi és a Wiener SC vezetői hiába egyeztek meg semleges helyszínben, az európai szövetség határozott állásfoglalása és ragaszkodása a kiíráshoz végül a szerencsére bízta a döntést – mely nekünk kedvezett. A szerencsének 1965-ben is lesz még szerepe, de egy jó csapatnak az is kell és végül a szerencse csak abban segített, hogy a harmadik mérkőzést Budapesten rendezzék meg, a győzelmet és a továbbjutást már a csapatnak kellett kivívnia. Az előjelek nem voltak kedvezőek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1964.XI.4. VVK, Ferencváros – Wiener SC 2:1
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
A Bécsben elszenvedett 1:0-ás vereség után bizakodó volt a hangulat. A szurkolók úgy érezték, hogy első mérkőzésről az olimpia miatt lemaradó Novákkal és Vargával kiegészült Fradinak sikerül kiharcolnia a továbbjutást. Ez ellen egyedül a fáradtságot lehetett felhozni, valamint egy kételyt, hogy a bajnoki címmel, az olimpiai elsőséggel és az EB bronzéremmel vajon nem lakott-e jól a magyar labdarúgás. Mészáros Józsefnek mindkét tényezőt figyelembe kellett venni a felkészítés során, ráadásul november 1-én még Győrben kupamérkőzés is várt a csapatra úgy, hogy előtte szerdán Bécsben játszottunk. Talán ezért döntött úgy a mester, hogy a válogatott játékosainkból (Novák, Albert, Fenyvesi, Rákosi Varga) egyedül Varga Zoli lépett pályára, a többieket pihentette. Talán ennek is tudható be, hogy végül a győri zöld-fehérek nyertek 2:0-ra, hosszabbítás után úgy, hogy sötétedés miatt a 116. percben le kellett fújni a mérkőzést. Lehetőségünk lett volna óvást benyújtani, de a csapat úgy tartotta sportszerűnek, ha a pályán elért eredményt hagyják jóvá. A fair-play szellemén túl a döntésben minden bizonnyal közrejátszott az is, hogy számunkra a már megszerzett bajnoki cím mellett a VVK továbbjutás volt az elsődleges szempont. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
