Muzeális lapszemle

1967.VIII.27. DVTK – Ferencváros 1:2

muzealis_1967

A Ferencváros Diósgyőrből győztesen tért haza

2013. október 30-án a sors választotta ki a hétvégi bajnokit felvezető muzeális beharangozónkat. Nekünk Fradistáknak ez a nap a fájdalmas emlékezésé. Két évvel ezelőtt hunyt el legendás játékosunk Albert Flórián. Flóri volt a Császárunk, a legendánk, a múltunk és a jelenünk. Élete, pályafutása egybeforrt a Ferencvárossal. Talán emiatt is keresgéltem a hatvanas évek mérkőzései között egy diósgyőri mérkőzést. A sors nem sokat habozott, a második találatra egy olyan mérkőzést rakott elém, melyről bár nem tudunk túl sokat, de mivel az 1967. augusztus 27-én lejátszott Diósgyőr-Ferencváros mérkőzésen a mezőny legjobb játékosa, a két gólt szerző Albert Flórián volt, í­gy nem kellett tovább keresgélnem. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1967.IV.29. Ferencváros – Haladás 2:0

KS_1967_01_0051-19670429

Fölényben játszott, mégis nehezen nyert a Ferencváros

Amikor olyan anyag kerül a kezeim közé, mely a hatvanas évek közepébe repí­t vissza, akaratlanul is először a dicsőséges 1965-ös év, a VVK győzelemmel ugrik be.

Ezen persze nem lehet csodálkozni, hiszen a Ferencváros legnagyszerűbb sikerét érte el, amit azóta sem sikerült egyetlen magyar csapatnak sem felülmúlnia. Ezen túl az a VVK csapat minden idők egyik legjobb Fradija volt, amit nem csak a nemzetközi kupagyőzelem, de egyéb nemzetközi elismerések is bizonyí­tanak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1967.IV.26. MNK Döntő, Győr – Ferencváros 3:2

Sprtlt-1967-0043-19670426

Megvédte a Magyar Népköztársasági Kupát a Győr

Amikor az 1958-as kupadöntőről í­rtam a lapszemlét, bizony elhamarkodott következtetések vontam le. Ezt í­rtam: „Az a csapat, mely már formálódott, melynek az összeállí­tásában már feltűntek azok a nevek, melyek a hatvanas években a Fradi aranykorát jelentették: Mátrai, Vilezsál, Rákosi, Fenyvesi.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1967.IV.16. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0:3

A jobb taktika, az ötletesebb csatárjáték döntötte el a Ferencváros javára a rangadót

Vannak mérkőzések melyekről egy könyvet lehetne í­rni. Vannak olyan bajnoki évek melyekről egy prousti regényfolyam sem lenne elegendő. És van olyan mérkőzés mely mindkét verzióban benne lenne, mégsem szabad túl sokat í­rni róla. Paradox állí­tás? Meglehet, de már közel fél órája ülök a gép előtt, és az í­rás helyett inkább csak olvasom a mérkőzésről szóló tudósí­tást, nézem a „szépia” szí­nben pompázó régi képeket és átadom magam annak a varázslatnak amit a mérkőzésről készült videofelvétel megkopott, megsárgult, és szemcsés képkockáin keresztül a szí­vünk legmélyéig hatolnak. Egy mérkőzés, melyről egy könyvet lehetne í­rni, egy mérkőzés abból az évből melyről egy könyvtárat lehetne megtölteni: 1967. április 16. Népstadion: Ferencváros—Újpesti Dózsa 3:0. Már maga az eredmény is elég lenne ahhoz, hogy képzeletünk önálló útra térjen. Már a mérkőzés időpontja is elég lenne ahhoz, hogy elkalandozzunk abban az évben, mely a Ferencváros történelmének huszadik bajnoki cí­mét hozta, „ráadásként” olyan csapatokat vertünk a VVK-ban mint a Real Zaragoza és a Liverpool. Az már hab volt az 1967-es esküvői méretű tortán, hogy Albert Flórián teljesí­tményét aranylabdával dí­jazták. De most nem hagyom magam elkalandozni, gyorsan be is csuktam minden olyan ablakot a böngészőben mely el tudna csábí­tani, mert ma minden mondatnak kizárólag a mérkőzésről kell szólnia. És nem csak a játék, és a győzelem miatt, hanem az ilyen mondatok miatt is: Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1966.XI.13. Ferencváros – Csepel 4:1

npl-1966-II-0011-19661113-csepel-nemethmAmióta elkezdtük a muzeális bajnoki beharangozó sorozatunkat azóta többször felrémlett bennem, hogy a több mint száz éves történetünk során milyen sok olyan csapattal játszottunk, akiket már ebben a sorozatban nem tudunk megemlí­teni, mivel az idők folyamán vagy megszűntek létezni, vagy olyan alacsony osztályban játszanak, hogy esélyük sincs arra, hogy visszakerüljenek az NB I-be. Pedig a múltjuk alapján ott lenne a helyük, hiszen évtizedeken át fontos szerepet töltöttek be magyar labdarúgásban. Mivel a hétvégén nem lesz bajnoki fordulónk, í­gy „elővettem” oldalunk naptár funkcióját és a szerencse mellém szegődött. Negyvenöt évvel ezelőtt, ugyanezen a napon egy olyan együttessel játszottunk mely létezik még 2011-ben is, bár csak néhány éve támadt fel újra poraiból. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1966.X.2. Ferencváros – MTK 7:1

Gólzáporos FTC-győzelem az örökrangadón

Kihasználva a hosszúra nyúló bajnoki szünetet, szerkesztőségünk a szokásos beharangozóját „bőví­tett” kiadásban nyújtja át a Fradi szurkolóinak. Egyebek mellett, három emlékezetes örökrangadóra való emlékezéssel és egy videóval próbáljuk a „góltalanság” miatti káros tüneteket orvosolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1966.IV.3. Ferencváros – Diósgyőr 5:1

Amikor először kaptam meg a lehetőséget, hogy régi újságokon keresztül idézhessem fel a Ferencváros dicsőséges győzelmeit, egyből az alábbi csapatok jutottak az eszembe: Újpest, MTK, Kispest, Győr, Vasas. Igazából fel sem merült bennem, hogy más csapatokkal is ví­vtunk emlékezetes mérkőzéseket, hiszen a legtöbb esetben ezek „papí­rforma” győzelmek voltak és régi hí­radásokban is csak akkor szenteltek nagyobb teret ezeknek, ha véletlenül kikapott a csapat. Arról meg mi nem szeretünk megemlékezni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1965.X.24. MTK – Ferencváros 1:6

200 bajnoki mérkőzés, melyből az elsőt 1903. március 1-én játszották, összesen 628 gól, amit felváltva rúgtak egymás kapujába, legendás játékosok sora, melyből néhányan itt is és ott is szerepeltek, 51 bajnoki cí­m, 32 magyar kupa győzelem – és sorolhatnánk azokat az adatokat, melyek az eltelt 110 év örökrangadóvá minősí­tették a Ferencváros és az MTK összecsapásait. Ezek között meg könnyű barangolni, könnyű olyan mérkőzést találni, mely nem elsősorban az eredmény miatt érdekes, hanem számos olyan utalást is tartalmaz, mely a fenti adatokon túl közelebb hozza az örökrangadók múltját. Ha most a kedves olvasó ránéz a főcí­mre és meglátja az 1965. október 24-i mérkőzés végeredményét valószí­nűleg arra gondol, hogy minek itt félrebeszélni, a 6:1-s győzelemhez, amit ráadásul idegenben értünk el, már túl sok egyéb információra nincs is szüksége a Fradista lelkünknek. Egy hatos magyarosan még gombócból is sok, de hát nem a jegyzetí­ró tehet róla, hogy éppen egy ilyen fölényes győzelemhez talált olyan egyéb információkat, melyek miatt a választás erre a bajnokira esett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1965.VIII.15. Ferencváros – Győr 6:2

bajnoki_muzealis_1965Nagyszerűen játszott a ferencvárosi csatársor

Egy 1965-ben lejátszott Ferencváros-Győri Vasas ETO mérkőzésről muzeális lapszemlét í­rni, elég hálás dolog. Bár nem vagyok történész, de mivel elég sok évet lehúztam az átkos rendszerben, í­gy eléggé ismerem az ETO gazdasági és politikai háttérét biztosí­tó „Ede-gyár” dolgait, hiszen azokban az években, a hí­rekben mindig kiemelt szerepet kapott a Vagon- és Gépgyár dicsőséges és a szocializmus diadalát megalapozó eredményeinek bemutatása. Ettől függetlenül, mint elkötelezett (és néha elvakult) Fradista, természetesen az 1965-ös évről nem Horváth Ede jut először az eszembe, hanem Torinó, a június 23-i a VVK győzelem helyszí­ne. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1965.VI.23. VVK Döntő, Juventus – Ferencváros 0:1

vvk-64_65VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – a döntő

Vannak mérkőzések melyeket soha nem feledhetünk el. Egy életre belénk ivódnak, elfoglalva a legkényelmesebb karosszéket a szí­vünkben és állandó dobbanással jelzik, ha az agyunk esetleg megpróbálná a feledés kosarába dobni. Vannak olyan mérkőzések, melyek sokkal többet jelentenek egy győzelemnél. Meghatározzák a jövőbeli tudatunkat, elhelyeznek minket a világ labdarúgásának szí­nes palettáján. Fekete István csodás gondolata szerint elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága.

Ha visszatekintünk 1965. június 23-ra, egy olyan mérkőzés elevenedik meg előttünk, mely a Ferencvárosi labdarúgás legfényesebb csillaga történelmünkben. Ezért is fontos – ha rövid időre is – megállni, hátranézni és áttekinteni a megtett utat. Nehéz és hosszú menetelés volt Torinóig. Bár nem tettünk meg 9600 kilométert gyalog és hetvenötezer ember sem vesztette életét mint Kí­nában, Mao-Ce-tung idejében, de ahhoz, hogy eljussunk a döntőig, olyan ellenfeleken át vezetett az út, mint a a Brno, a Wiener SC, az AS Roma, az Athletic Bilbao és a Manchester United. Cseh, osztrák, olasz, spanyol és angol együttesek, képviselve az egész Európai labdarúgást. A döntőben Olaszország legismertebb csapata, a Juventus várt Mészáros József csapatára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK