Muzeális lapszemle
1967.VIII.27. DVTK – Ferencváros 1:2
A Ferencváros Diósgyőrből győztesen tért haza
2013. október 30-án a sors választotta ki a hétvégi bajnokit felvezető muzeális beharangozónkat. Nekünk Fradistáknak ez a nap a fájdalmas emlékezésé. Két évvel ezelőtt hunyt el legendás játékosunk Albert Flórián. Flóri volt a Császárunk, a legendánk, a múltunk és a jelenünk. Élete, pályafutása egybeforrt a Ferencvárossal. Talán emiatt is keresgéltem a hatvanas évek mérkőzései között egy diósgyőri mérkőzést. A sors nem sokat habozott, a második találatra egy olyan mérkőzést rakott elém, melyről bár nem tudunk túl sokat, de mivel az 1967. augusztus 27-én lejátszott Diósgyőr-Ferencváros mérkőzésen a mezőny legjobb játékosa, a két gólt szerző Albert Flórián volt, így nem kellett tovább keresgélnem. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1967.IV.29. Ferencváros – Haladás 2:0
Fölényben játszott, mégis nehezen nyert a Ferencváros
Amikor olyan anyag kerül a kezeim közé, mely a hatvanas évek közepébe repít vissza, akaratlanul is először a dicsőséges 1965-ös év, a VVK győzelemmel ugrik be.
Ezen persze nem lehet csodálkozni, hiszen a Ferencváros legnagyszerűbb sikerét érte el, amit azóta sem sikerült egyetlen magyar csapatnak sem felülmúlnia. Ezen túl az a VVK csapat minden idők egyik legjobb Fradija volt, amit nem csak a nemzetközi kupagyőzelem, de egyéb nemzetközi elismerések is bizonyítanak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1967.IV.26. MNK Döntő, Győr – Ferencváros 3:2
Megvédte a Magyar Népköztársasági Kupát a Győr
Amikor az 1958-as kupadöntőről írtam a lapszemlét, bizony elhamarkodott következtetések vontam le. Ezt írtam: „Az a csapat, mely már formálódott, melynek az összeállításában már feltűntek azok a nevek, melyek a hatvanas években a Fradi aranykorát jelentették: Mátrai, Vilezsál, Rákosi, Fenyvesi.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1967.IV.16. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0:3
A jobb taktika, az ötletesebb csatárjáték döntötte el a Ferencváros javára a rangadót
Vannak mérkőzések melyekről egy könyvet lehetne írni. Vannak olyan bajnoki évek melyekről egy prousti regényfolyam sem lenne elegendő. És van olyan mérkőzés mely mindkét verzióban benne lenne, mégsem szabad túl sokat írni róla. Paradox állítás? Meglehet, de már közel fél órája ülök a gép előtt, és az írás helyett inkább csak olvasom a mérkőzésről szóló tudósítást, nézem a „szépia” színben pompázó régi képeket és átadom magam annak a varázslatnak amit a mérkőzésről készült videofelvétel megkopott, megsárgult, és szemcsés képkockáin keresztül a szívünk legmélyéig hatolnak. Egy mérkőzés, melyről egy könyvet lehetne írni, egy mérkőzés abból az évből melyről egy könyvtárat lehetne megtölteni: 1967. április 16. Népstadion: Ferencváros—Újpesti Dózsa 3:0. Már maga az eredmény is elég lenne ahhoz, hogy képzeletünk önálló útra térjen. Már a mérkőzés időpontja is elég lenne ahhoz, hogy elkalandozzunk abban az évben, mely a Ferencváros történelmének huszadik bajnoki címét hozta, „ráadásként” olyan csapatokat vertünk a VVK-ban mint a Real Zaragoza és a Liverpool. Az már hab volt az 1967-es esküvői méretű tortán, hogy Albert Flórián teljesítményét aranylabdával díjazták. De most nem hagyom magam elkalandozni, gyorsan be is csuktam minden olyan ablakot a böngészőben mely el tudna csábítani, mert ma minden mondatnak kizárólag a mérkőzésről kell szólnia. És nem csak a játék, és a győzelem miatt, hanem az ilyen mondatok miatt is: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1966.XI.13. Ferencváros – Csepel 4:1
Amióta elkezdtük a muzeális bajnoki beharangozó sorozatunkat azóta többször felrémlett bennem, hogy a több mint száz éves történetünk során milyen sok olyan csapattal játszottunk, akiket már ebben a sorozatban nem tudunk megemlíteni, mivel az idők folyamán vagy megszűntek létezni, vagy olyan alacsony osztályban játszanak, hogy esélyük sincs arra, hogy visszakerüljenek az NB I-be. Pedig a múltjuk alapján ott lenne a helyük, hiszen évtizedeken át fontos szerepet töltöttek be magyar labdarúgásban. Mivel a hétvégén nem lesz bajnoki fordulónk, így „elővettem” oldalunk naptár funkcióját és a szerencse mellém szegődött. Negyvenöt évvel ezelőtt, ugyanezen a napon egy olyan együttessel játszottunk mely létezik még 2011-ben is, bár csak néhány éve támadt fel újra poraiból. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1966.X.2. Ferencváros – MTK 7:1
Gólzáporos FTC-győzelem az örökrangadón
Kihasználva a hosszúra nyúló bajnoki szünetet, szerkesztőségünk a szokásos beharangozóját „bővített” kiadásban nyújtja át a Fradi szurkolóinak. Egyebek mellett, három emlékezetes örökrangadóra való emlékezéssel és egy videóval próbáljuk a „góltalanság” miatti káros tüneteket orvosolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1966.IV.3. Ferencváros – Diósgyőr 5:1
Amikor először kaptam meg a lehetőséget, hogy régi újságokon keresztül idézhessem fel a Ferencváros dicsőséges győzelmeit, egyből az alábbi csapatok jutottak az eszembe: Újpest, MTK, Kispest, Győr, Vasas. Igazából fel sem merült bennem, hogy más csapatokkal is vívtunk emlékezetes mérkőzéseket, hiszen a legtöbb esetben ezek „papírforma” győzelmek voltak és régi híradásokban is csak akkor szenteltek nagyobb teret ezeknek, ha véletlenül kikapott a csapat. Arról meg mi nem szeretünk megemlékezni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.X.24. MTK – Ferencváros 1:6
200 bajnoki mérkőzés, melyből az elsőt 1903. március 1-én játszották, összesen 628 gól, amit felváltva rúgtak egymás kapujába, legendás játékosok sora, melyből néhányan itt is és ott is szerepeltek, 51 bajnoki cím, 32 magyar kupa győzelem – és sorolhatnánk azokat az adatokat, melyek az eltelt 110 év örökrangadóvá minősítették a Ferencváros és az MTK összecsapásait. Ezek között meg könnyű barangolni, könnyű olyan mérkőzést találni, mely nem elsősorban az eredmény miatt érdekes, hanem számos olyan utalást is tartalmaz, mely a fenti adatokon túl közelebb hozza az örökrangadók múltját. Ha most a kedves olvasó ránéz a főcímre és meglátja az 1965. október 24-i mérkőzés végeredményét valószínűleg arra gondol, hogy minek itt félrebeszélni, a 6:1-s győzelemhez, amit ráadásul idegenben értünk el, már túl sok egyéb információra nincs is szüksége a Fradista lelkünknek. Egy hatos magyarosan még gombócból is sok, de hát nem a jegyzetíró tehet róla, hogy éppen egy ilyen fölényes győzelemhez talált olyan egyéb információkat, melyek miatt a választás erre a bajnokira esett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.VIII.15. Ferencváros – Győr 6:2
Nagyszerűen játszott a ferencvárosi csatársor
Egy 1965-ben lejátszott Ferencváros-Győri Vasas ETO mérkőzésről muzeális lapszemlét írni, elég hálás dolog. Bár nem vagyok történész, de mivel elég sok évet lehúztam az átkos rendszerben, így eléggé ismerem az ETO gazdasági és politikai háttérét biztosító „Ede-gyár” dolgait, hiszen azokban az években, a hírekben mindig kiemelt szerepet kapott a Vagon- és Gépgyár dicsőséges és a szocializmus diadalát megalapozó eredményeinek bemutatása. Ettől függetlenül, mint elkötelezett (és néha elvakult) Fradista, természetesen az 1965-ös évről nem Horváth Ede jut először az eszembe, hanem Torinó, a június 23-i a VVK győzelem helyszíne. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.VI.23. VVK Döntő, Juventus – Ferencváros 0:1
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – a döntő
Vannak mérkőzések melyeket soha nem feledhetünk el. Egy életre belénk ivódnak, elfoglalva a legkényelmesebb karosszéket a szívünkben és állandó dobbanással jelzik, ha az agyunk esetleg megpróbálná a feledés kosarába dobni. Vannak olyan mérkőzések, melyek sokkal többet jelentenek egy győzelemnél. Meghatározzák a jövőbeli tudatunkat, elhelyeznek minket a világ labdarúgásának színes palettáján. Fekete István csodás gondolata szerint elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága.
Ha visszatekintünk 1965. június 23-ra, egy olyan mérkőzés elevenedik meg előttünk, mely a Ferencvárosi labdarúgás legfényesebb csillaga történelmünkben. Ezért is fontos – ha rövid időre is – megállni, hátranézni és áttekinteni a megtett utat. Nehéz és hosszú menetelés volt Torinóig. Bár nem tettünk meg 9600 kilométert gyalog és hetvenötezer ember sem vesztette életét mint Kínában, Mao-Ce-tung idejében, de ahhoz, hogy eljussunk a döntőig, olyan ellenfeleken át vezetett az út, mint a a Brno, a Wiener SC, az AS Roma, az Athletic Bilbao és a Manchester United. Cseh, osztrák, olasz, spanyol és angol együttesek, képviselve az egész Európai labdarúgást. A döntőben Olaszország legismertebb csapata, a Juventus várt Mészáros József csapatára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
