Varga Zoltán
1968.IX.11. VVK Döntő, Ferencváros – Leeds United 0:0
A Ferencváros sok gólhelyzetet kihagyott, lelkes küzdeni akarása kevés volt, a Leeds beton védekezéssel megtartotta előnyét, s megnyerte a kupát
Annak ellenére, hogy közel 10 évig aktív játékos voltam, csupán egyszer fordult velem elő, hogy egy döntőben szerepeljek. Az is még általános iskolás koromban volt, talán 1972-ben, Pápán játszottunk országos döntőt a Pajtás Kupában, amit sajnos el is vesztettünk. Az edzőnk és a tanárok, akik elkísértek minket, hiába mondták egész úton hazafelé, hogy nem baj fiúk, így is fantasztikusan szerepeltetek, hiszen egy kisváros csapataként jutottunk el egy országos döntőre, nem lehetett megvigasztalni minket. Egy döntőt csak megnyerni, vagy elveszteni lehet, közbenső állomás nincs, és ahogy az 1968-as VVK döntő első mérkőzése kapcsán írtam, „sírni csak a győztesnek szabad”, igenis a második hely az mindig is csalódást jelentett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 05.
Varga Zoli utolsó gólja
1968. szeptember 7. FTC – Honvéd 1:0
Ezt a meccset a Thököly út felé eső kapu mögül néztük végig. Sem előtte, sem utána soha egyetlen egyszer nem ültem ott. Rossz hely volt, lapos szögben láttuk a pályát, a kapu még el is takart belőle egy nagy darabot, a túlsó térfél eseményeit inkább csak sejteni lehetett. A diákjegyünkkel máskor be tudtunk lógni a felső középtribünre is, de most a jegyszedők különösen éberek voltak. Szerencsére, mert ezt a meccset pontosan onnan kellett látni: a Thököly úti kapu mögül, ahová Varga Zoli az utolsó gólját lőtte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.IX.7. Ferencváros – Bp. Honvéd 1:0
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 03.
Varga Zoli Focisuli – avagy hányféleképpen lehet nagy gólt szerezni
1968. augusztus 27. Ferencváros – Tatabánya 4:1
Ezt a meccset azután játszották, hogy a szovjet tankok bevonultak Prágába – a magyar tankok pedig a Felvidékre. De még az ottani magyarok sem örültek nekik.
A nyár végét soha nem szerettem. Nyakunkon az ősz, kezdődik az iskola és még a születésnapom is az idő múlására emlékeztet. Már 16 éves vagyok és az elmúlt év során nem jutottam sokkal közelebb sem a Nobel-díjhoz, sem a Fradi 10-es mezéhez. (Azért nem a nyolcashoz vagy a kilenceshez, mert azokat nagyon foglaltnak tartottam.) Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.VIII.28. Ferencváros – Tatabánya 4:1
1968.VIII.25. SBTC – Ferencváros 1:3
A hajrában kerekedett felül az FTC
1968.VIII.17. Ferencváros – Újpesti Dózsa 1:1
Izgalmas játék után igazságos döntetlen a népstadionbeli rangadón
1968.VII.31. Emlékmérkőzés, Ferencváros – Budafoki MTE Kinizsi 10:0
Tavaszi NB I adatokban, számokban
1968.VI.22. Vasas – Ferencváros 0:1
Feltámadt a Ferencváros az utolsó mérkőzésre
Ha meghalljuk azt, hogy tavaszi nagy menetelés, akkor sokan egyből rávágjuk: 1992. Ha azt halljuk, hogy őszi menetelés akkor lehet, hogy összeráncoljuk a szemöldökünket és egy speciális kínai vonulásra gondoltunk (amit valójában hosszú menetelésnek hívnak és közel 300 maratoni távot tett meg Mao serege), pedig 1968 őszén a Lakat Károly által dirigált Ferencváros hajtotta végre azt a „hőstettet”, hogy az őszi szezon 15 mérkőzéséből 13-t megnyert és csupán két döntetlen „csúfit” bele a nagyszerű sorozatba. Közben még lejátszottunk egy oda-visszavágós VVK döntőt is a Leeds United-tel is, plusz az olimpia miatt, októberben részt vettünk egy francia „kiránduláson” is, ahol négy hazai csapatnak tartottunk bemutatót a labdarúgás szépségéből (4 mérkőzés, 4 győzelem, 12:4 gólarány). Most persze a Fradi történelmét jól ismerők csak csettintenek egyet azzal, hogy – persze, 1968, akkor volt csapat, volt edző, volt aranylabdás és voltak világválogatottak. Az ennél is jobbak értesültek meg csak legyintenek 1968 őszére, hiszen ott két döntetlen csúszott be, miközben 1967 tavaszán csak egyetlen egy, 40:9-s gólaránnyal. 1968 ősze ebben is „gyengébbet” produkált a maga 36:9-s különbségével. Természetesen én sem gondolom komolyan az összehasonlítást, főleg a „gyengébb” jelző hat egy kicsit (vagy inkább nagyon) karcosan, de egyre dologra minden bizonnyal rámutat: jó dolog volt azokban az években Ferencvárosi szurkolónak lenni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
