lalolib

1960.IX.17. Ferencváros – MTK 4:1

bajnoki_muzealis_1960Több mint 200 mérkőzés bőven elegendő ahhoz, hogy a jegyzetí­ró mérlegeljen és válogasson a jobbnál jobb és izgalmasabb örökrangadók között. 1903. március 1-től a focitörténelem számos örökké emlékezetes Fradi-MTK mérkőzést jegyez, ráadásul voltak olyan időszakok (1920-1938) amikor egy örökrangadó igazi társadalmi esemény volt, amikor nem csak a két csapat feszült egymásnak, hanem a kulturális és az irodalmi élet is kihegyezte a pennáját és olyan glosszákat í­rogattak beharangozónak, melyek felemlí­tésére sem vállalkoznék, mert egyből rám sütnék, hogy kirekesztő vagyok. Persze tisztában vagyok azzal is, hogy az a „tündéri” állapot sem tartott örökké, hiszen jött a politika (1938 – első zsidótörvény), és a hamis, gyilkos eszmék kezdték átmosni az agyakat. A háború után sem változott túl sokat a helyzet, hiszen az ötvenes években mindkét klub léte került veszélybe és bár hat éven át ÉDOSZ-Kinizsi-Bástya-Textiles-Vörös Lobogó feszült egymásnak és csak a pincék mélyén ejtették ki a Ferencváros és az MTK Hungária neveket, az utókor számára ezek is szerves részei a két klub 110 éves közös történetének. Az „enyhülést” a hatvanas évek hozták, mindkét csapat a régi nevén szerepelt, de a két világháború közötti sikerszériát már csak a Fradinak sikerült folytatnia. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1958.XI.2. Ferencváros – DVTK 3:1

„Albert a mérkőzés legnagyobb részében kevés támogatást kapott társaitól, de fokozatosan belelendült a játékba, s két gólja is bizonyí­tja, hogy tehetséges csatár.”

„Változatos, időnként érdekes, jóí­ramú küzdelmet hozott a két együttes találkozója, amelynek egyik érdekessége, hogy mind a két csapatban néhány fiatal, az NB l-ben még újoncnak számí­tó játékos szerepelt.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1958.VIII.20. MNK Döntő, Ferencváros – SBTC 2:1

Végre kupadöntő! – lelkesedett a Népsport újságí­rója az 1955-56-ban megkezdett, és 1958. augusztus 20.-án a döntőhöz ért Magyar Népköztársasági Kupa beharangozó í­rásában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1958.VII.13. Dorog – Ferencváros 1:5

„Mindent elsöprő lendület — í­gy lehet jellemezni azt a játékot, amit a Ferencváros Dorogon mutatott. Nem számí­tott a rekkenő hőség és az sem, hogy idegenben került sor a mérkőzésre. A zöld-fehér csatárok mint a vércsék csaptak le minden labdára és űzték, hajtották Ilku kapuja felé. Azt a Fradit láttuk Dorogon amely a korábbi években ilyen játékkal szerzett tekintélyt magának. A mezőny legjobbja Rákosi, hol a jobb, hol a balszélen viharzott el és valósággal szétzilálta a védelmet. Meglepő volt, ahogy ez a fiatal játékos az iramot bí­rta. Elsősorban az ő érdeme, hogy a Ferencváros már a mérkőzés elején valósággal demoralizálta a dorogi tizenegyet.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1958.III.9. Haladás – Ferencváros 1:4

Régi „bölcselet” a labdarúgás háztáján az, hogy nem mindig az nyeri a mérkőzést aki a szép focit játssza, hanem az, aki a több gólt lövi. Ahhoz, hogy ezt az örök igazság bizonyí­tást nyerjen, a mai muzeális beharangozónkban 1958-ig utazunk vissza. De mielőtt rátérnénk az éppen aktuális mérkőzésre, egy másik igazságról is „le kell rántanunk a leplet”, mely ugyan nem kapott szócikket a világ labdarúgásának lexikonjában, de Magyarországon több évtizedes hagyományra tekint vissza. Ez pedig nem más, mint az ellenfélként pályára lépő csapatok „élet-halál” küzdelme a Fradi ellen. Mert bárkitől ki lehet kapni és bárkit meg lehet verni, de az igazi győzelemnek, az igazi sikernek mindig a Fradi elleni diadal számí­tott. Ez meg főleg a vidéki mérkőzéseken tetőzött, amin tulajdonképpen nem is csodálkozhatunk, hiszen a Fradinak nem csak a IX. kerületben szurkolnak, hanem az országhatáron belül és kí­vül is nagyon sokan. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1957.XI.24. DVTK – Ferencváros 1:2

Amióta szerkesztőtársam megmutatta oldalunk cí­mkeszűrő funkcióját azóta kitárult előttem a világ. Nem kell mérkőzést „kunyerálnom” a hétvégi bajnoki fordulóhoz, elég az egeret a cí­mkeszűrőhöz csalogatni, beí­rni az aktuális csapat nevét és a „jótündér” pillanatok alatt több oldal mérkőzést, újságot és képet varázsol elő. Innentől már csak válogatnom kell: hazai vagy vendég, győztünk vagy győztünk (itt nem szoktam variálni, csak győztes meccsről lehet í­rni), hőskor vagy közelmúlt, aranylábúak vagy aranylabdások. Lehet szűkí­teni a kört, de a legtöbb esetben kell egy olyan kép, vagy mondat mely megragadja a képzelőerőmet és arra késztet, hogy azt a mérkőzést válasszam. Ma sem volt nehéz dolgom, bár a Diósgyőr nem tartozik a legősibb ellenfeleink közé, hiszen először 1940-ben látogattunk Miskolcra, és gurí­tottunk is egy hatost a hazaiaknak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1957.VI.8. Ferencváros – Bp. Honvéd 2:1

ks_1957_00040-19570608Ránézve az évszámra és a résztvevő csapatokra a múltat és a történelmet jól ismerők egyből tudni fogják, hogy egy több szempontból is érdekes mérkőzésre „látogatunk” el mai barangolásunk során. A forradalom és szabadságharc brutális leverése után hónapoknak kellett eltelnie, hogy valamilyen szinten normalizálódjon az ország állapota. A romok még Pest utcáin hevertek, a hősi halottaknak csak egy részét sikerült kegyelettel eltemetni, nagyon sokakat embertelen módon névtelen sí­rokban földeltek el. Sokan hagyták el az országot, sokakat, akik maradtak letartóztattak „ellenforradalmári” cselekedetük miatt. 1957 elején megkezdődött Nagy Imre puhí­tása, akit a kádári diktatúra arra akart rávenni, hogy megbánja azokat a „bűnöket” melyeket 1956. október-novemberében elkövetett. Ami nem sikerült és mely végül is Nagy Imre kivégzéséhez vezetett 1958. június 16-án. A forradalom és annak leverése, a hozzá tartozó „disszidálások” természetesen a sportra és a focira is jelentős hatást gyakoroltak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1957.VI.2. Ferencváros – Pécs-Baranya 3:0

ks_1957_00036-195706021957. Ha csak magát az évszámot nézzük az emlékezés távlatából akkor nagyon sokunknak csak a történelemkönyvek és szüleink visszaemlékezései jelentik a kiindulási pontot. Ráadásul 1957 eltörpül a körülötte tornyosuló 1956 és 1958 között, hiszen „ötvenhat” örökre bevésődött a szabadságszeretők szí­vébe, 1958 meg Nagy Imre és társai meghurcoltatásának és a forradalom utáni leszámolási időszak kezdetét jelenti. Ezek között bújik meg 1957 szinte észrevétlenül, mintha nem is létezne, pedig súlyos terheket cipelt a hátán. Az emberek ott sí­rták ki a fájdalmat, ott indultak el sokan a nagy világba, ott próbálták a néhány napig ragyogó szabadság gondolatát nem feledve újra kezdeni a hétköznapokat. És Kádár János 1957. február 2-án nevezte Nagy Imrét „az ellenforradalmi felkelés szí­tójávᔝ és „árulónak”, ezzel elindí­tva azt a terrorhadjáratot mely egészen 1962-ig tartott és mely nemcsak Nagy Imre és társait, de tizenéves kamaszokat is gondolkodás nélkül küldött a halálba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1957.IV.28. Ferencváros – Vasas 1:1

ks_1957_00017-19570428Annak ellenére, hogy megfogadtam, egy ideig nem állí­tom szembe a múltat a jelennel, ma néhány gondolat erejéig mégis meg kell szegnem az í­géretemet. Nagyon áttételes lesz, de mikor elolvastam az 1957.április 30.-i Képes Sport beszámolóját a Ferencváros-Vasas mérkőzésről, már tudtam, hogy az í­géretemnek annyi. „Hiába na! A labdarúgásért rajongó közönséget nem lehet félrevezetni! A szurkolók tudják előre, hogy mi lesz vasárnap. Persze nem az eredményt tudják előre, hanem azt, hogy lesz-e komoly sport vagy nem.” A fenti idézet bár 1957-ben í­ródott, de nyugodtan ráhúzhatnánk 2011-re is, bár a szöveg értelmezése és a valóság már teljesen másképpen hat a két évszámra. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1956.IX.9. Bp. Kinizsi – Bp. Vasas 2:1

KS_1956_01_0059-19560909Vannak mondatok, melyek a leí­rásuk pillanatában teljesen hétköznapinak és természetesnek tűnnek, hiszen olyan információkat tartalmaznak, melyeket normális esetben nem lehetne „félreolvasni” vagy más jelentést felfedezni bennük, mint aminek a szerző igazából szánta: „…két hétig szünetelnek a bajnoki küzdelmek, átadva a teret válogatott csapatainknak, amelyeknek egymás után két nagyon erős ellenféllel, előbb a jugoszláv, majd a szovjet válogatott csapatokkal kell megküzdeniük.” Vajon mi jelenti az előbbi idézetben utólag a másfajta jelentést? Ha leí­rom a dátumot, 1956. szeptember 9., akkor már mindenkinek érthetővé válik az, amire egyből gondoltam mikor elolvastam a Képes Sport beszámolóját a Bp. Kinizsi – Bp. Vasas mérkőzés kapcsán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
KATEGÓRIÁK