Juhász István dr.
Hatalmas ferencvárosi fölény az Üllői úton
1972 októberében Juhász „Juci” kezdte meg a gólgyártást. Két góljának köszönhetően 2:0-ra verte a Fradi az újoncot a Népstadionban 4.000 néző előtt. A Stadionban további két alkalommal (3:0 és 2:2) fogadták a zalaiakat, mielőtt az Üllői úton először találkoztak volna a csapatok.
A két csapat 67. bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Ferencváros házi gólkirályai a Magyar Kupában
BEK, Bajnokok Ligája: Játékosranglista
Ezüstcsapat – második félidő
Báró, Juci, Nyíl és a többiek
Bánki József (Dodi) – az FTC volt játékosa, újságíró
„Kamaszkorom markáns, meghatározó élménye a KEK menetelés, a Liverpool kiverése, a belgrádi csoda, amit a fordulatosan, jól megírt könyvben újra jó volt átélni. Jóllehet az akkori sztárokkal később együtt játszottam, közülük sokakkal jó barátságba kerültem, mégis olyan eseményekről olvashattam, melyekről oldott állapotban, a zöld-asztalnál sem hallottam hajdani kedvenceinktől. A kiadvány hiánypótló, egyben méltó mementója a Kárpát-medence legnépszerűbb klubja, a Ferencváros pazar kupaszereplésének.”
Balázs Ferenc (Fecó) – zenész:
„Az Ezüstcsapat története számomra, egy életérzés felelevenítése. A klubszínek, a hagyományok, a pályatársak tiszteletéről szól, az eredeti értelemben vett Fradi-családról, futballisták és zenészek barátságáról, betyárbecsületről. Azokról az időkről, amikor a fociban és a zenében is voltak még igazi bálványok, akikért tiszta szívvel, őszintén lehetett rajongani. A könyvben nyomon követhető az a sajnálatos folyamat is, melynek során mindez elveszett, jó lenne hinni, hogy nem végérvényesen.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mesterhármasok, avagy a hét mesterlövész
Mesteremberek a szakma legjobbjai. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Újoncok négygólos bemutatkozása
A Fradiban harcolni is jó…
1990.XI.3. Ferencváros – Bp. Volán 1-0
Kukorelly Endre: A felhő, a felleg és a fodor
A Ferencvárosi Torna Club labdarúgó-toborzóján, a csapat népszerűsége miatt, egész kis tömeg gyűlt össze. Aggodalmaskodó mamák és a lámpalázas apák, nagypofájú, izgága, izzadságszagú kisfiúk. És veterán drukkerek, a törzsközönség, öregurak, akiknek ez volt az élet. Apámmal mentem. Ritkán jártunk meccsre. Na, nem megyünk ki? – kérdezte néha. Szombat délben hazajött a hivatalból, jókedvű volt, kimegyünk a meccsre, mondta az ebédnél, vett két nápolyit, bosszankodott, én kiabáltam, ahogy bírtam. Most is együtt mentünk, tavasz volt, ezerkilencszázhatvanhárom.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....