A Ferencváros védelmi hibájából gyorsan vezetéshez jutottak a váciak, akik az előny birtokában tovább rohamoztak. Viszont a fővárosiak „lagymatagon” játszottak s az egyéni játékot erőltették, ekkor a csapatjáték még váratott magára. A második félidő elején gyökeresen megváltozott a játék képe. Ekkor a vendégcsapat nagy lendülettel támadott, aminek két gyors szépítő gól lett az eredménye. A hajrára azonban a zöld-fehérek visszavettek az iramból, így a harmadik, döntetlent jelentő találatot nem sikerült begyötörniük az időnként önfeláldozóan védekező váciak kapujába.
Az első szűk félórában parádésan rohamozott a Ferencváros, az optimista szurkolók azt taglalták, milyen gólkülönbségű előnnyel utazhat a váci visszavágóra a kedvenc gárda. A folytatásban azonban kiviláglott, hogy számtalan hibaponttal rendelkezik a ferencvárosi legénység. Nyilas, Horváth F., Zavadszky, Hrutka és Szeiler kapus is mélyen tudása alatt szerepelt, így azután nem meglepő, hogy a Vác, amely nem azzal a szándékkal érkezett az Üllői útra, hogy elsáncolja magát, feltűnően értékes döntetlent harcolt ki. Megérdemelten.
A Ferencváros a második játékrészben félgőzzel játszva is magabiztosan hozta a győzelmet. Helyzetei alapján akár még egyszer ennyi gólt is rúghattak volna a zöld-fehérek. A közönség ennek ellenére végig fütyülte az utolsó negyedórát. A Vác az első félidei gyatra teljesítményének köszönheti, hogy esélye sem maradt a pontszerzésre.